Sziasztok!Itt is a rész :) Remélem tetszeni fog :)
Pussy:Bogi
*Annabelle szemszöge*
Mielőtt a dolgok kicsúsztak volna a kezeim közül,Zayn elhúzódott a csókból,de a kezeit továbbra is a derekamon tartotta,én pedig a nyakán.A légzésünk még mindig heves volt,és nem tudtam,hogy az erdőn való átfutás miatt,vagy a csók miatt,de Zayn vágyakozva bámult rám,a reakciómra várva.Kissé elmosolyodtam,a talaj felé néztem.Elnevette magát,megfogta a kezem,miután elvettem a nyakától,és folytattuk tovább a sétát.Pár perce sétáltunk,mikor kiértünk az erdőből egy főútra,ami lámpaoszlopokkal volt kivilágítva,ezért láttuk,hogy merre megyünk.Zayn továbbra is szorosan fogta a kezem,de még mindig kicsit idegesnek tűnt,mintha valaki figyelne minket,vagy mintha “A főnök” követne minket.A keze kissé izzadt volt,többször hátrapillantott.Hosszában az úton haladva békesség volt.Csend volt,mert ebben az órában nem járkálnak autók,az egyetlen dolog,amit hallottam,az Zayn lélegzése mellettem és a lépteink ahogy sétálunk a járdán.Csendben mentünk pár mérföldet,míg elértünk egy faluhoz.‘Nincs messze már,gyerünk.’ Siettetett Zayn,és kissé felgyorsultunk.Sóhajtottam,próbáltam minél gyorsabb lenni.Teljesen kimerült,és fáradt voltam,nem hiszem,hogy a végtagjaim képesek lennének még tovább bírni ezt.Ahogy keresztülsétáltunk néhány árnyékos bolton és házakon,elérkeztünk egy birtokhoz,de kicsit máshogy nézett ki.Voltak ott sötét sikátorok,és csak pár lámpa világított,szóval így nehéz volt látni,hogy merre is megyünk,de meglepetésemre Zayn nagyon is úgy tűnt,mint aki azonnal tudja az utat.A házak mind sötétek és árnyékosak voltak,de nem úgy,mint a kísértetházak,amit a filmekben látsz,nem voltak annyira rosszak.Zayn lefordult az egyik sikátorba,aminek a végéven néhány idegen lappangott.Körülbelül hajnali 3 van,mit keresnek ezek itt?Hát,valószínűleg ők ugyanezt gondolták rólunk.A két idegen észrevett minket,megmozdultak egy kicsit,így elzárták az utat kifelé,ami azt jelentette,hogy nem tudunk kijutni.Zayn rájuk pillantott,ami elég ijesztő volt,és megpróbálta eltolni őket a másik oldalra,de nem mozdultak.'Nézzük csak,mi van itt?Csinos.' Mondta az egyik ismeretlen,nevetett,míg a másik is ugyanezt tette.Érezhetted az alkohol szagát méterekről,ez zavart,ezért kissé hátraléptem.'Ne érj hozzá.' Figyelmeztette őket Zayn,miközben közben közelebb lépett hozzájuk,ők folytatták a nevetést.'Miért,mit fogsz tenni szépfiú?' Mondta a másik ember,folyamatosan röhögve,és ide-oda dölöngélve.Zayn kissé ökölbe szorította a kezét,aztán elengedte,mikor rám pillantott.Nem tudom mit gondolhatott,mit fogok tenni,de nem tudtam segíteni.Az egyik idegen kihasználta az időt,míg Zayn nem figyelt,és durván az arcába vágott.Az arca a kőnek ütődött,ahogy az ütéstől a falnak esett.'ZAYN!' Felkiáltottam,ahogy elesett,és felmordult fájdalmában.Nem tudtam mit tegyek,de az ismeretlenek még mindig nevettek,és az egyikük megragadta a csuklómat,ezzel elhúzva a sikátorból.Zayn után kiáltottam,és láttam ahogy a teste leroskad a falhoz.Ha el kell hogy raboljanak,legalább Zayn legyen az,nem ezek a részeg emberek.'Gyerünk már,ne ellenkezz.' Suttogta az egyik a fülembe,ahogy rátették a kezüket a combomra,lassan egyre feljebb haladva.Megpróbáltam elcsapni onnan a kezüket,de csak nevettek,és gyorsabbak lettek.Az egyik ember hirtelen elrabolt,aztán egy hangos csattanást hallottam,ahogy Zayn megpróbált felállni a falnál,és kiütötte a másik embert.Az egyik idegen lesokkolva bámult,majd botorkálva,és kissé káromkodva eltávolodott tőlünk.'Bántottak téged?' Motyogta halkan Zayn,a szemembe nézve.Minden amit láttam az arcán,az aggodalom,és zűrzavar,eltekintve a sötét szemétől,sérült ajkától,és az orcájától.'Nem,de téged bántottak.' Mondtam aggodalmasan,a kezemet pedig óvatosan az arcára tettem,amitől kissé meghátrált.'Ne aggódj emiatt,csak menjünk innen,nem akarunk még egy ilyen helyzetbe kerülni.' Mondta,én pedig egyetértettem vele,és követtem ki ebből a térségből.A kezét az arcához tartotta,és megrezzent a fájdalomtól,mikor erősebben találkozott a keze a duzzadt arcával.Lepillantottam a csuklóira,ahonnan megütötte az embert,és élénk piros volt,meg véres.Tényleg nagyon bántalmazni hagyta magát,csak azért,hogy megmentsen engem Néhány perce sétáltunk csak,mikor Zayn felsétált a járdán egy házhoz,azt remélve,hogy én követem őt.'Ööö Zayn mit csinálsz?' Kérdeztem,ő pedig gyorsan megfordult.Mármint megmentett,de azelőtt meg elrabolt,és nagy hülyeség lenne tőlem,ha követem a házába.Isten tudja mi történne ott.Azt hittem,hogy visszavisz engem a házamhoz.'Bemegyek a lakásomba?' Kérdezte bizonytalanul,aztan rám nézett,én pedig hezitáltam és csak álltam ott.Sóhajtottam,miközben ránéztem,és hátráltam még egy lépést.'Nem megyek be a házadba Zayn!Nem tudom ki vagy,és nem igazán akarok bemenni! Tiltakoztam hangosan,a házra mutatva,miközben ráztam a fejem.Valójában van eszem,és nem tartottam jó ötletnek,hogy csak úgy bevándoroljak a lakásába,miközben simán megölhet.'Gyerünk Belle,csak gyere be.Nem foglak bántani.' Mondta meggyőzően,közelebb lépett felém,remélve,hogy nem futok el.De nem fogok önkéntesen besétálni,már döntöttem.'Nem.Nem tudhatom azt,és elraboltál az isten szerelmére!' Mondtam hangosabban,mint ahogy terveztem,de rámutattam,hogy nem fogok azt csinálni,amit ő mondd,hogy tegyek.Nekem is van eszem.'Ó,nem bízol bennem?' Önelégülten elmosolyodott,és közelebb jött hozzám,ahogy én még egy lépést hátráltam.'Nem,nem igazán!Tudnál hibáztatni?' Most már üvöltöttem,és hátraléptem,de ő hirtelen felém tört,átkulcsolta a karjával a derekam,és felemelt,odatolva a vállához.'Zayn állj le!Megőrültél?!' Kiabáltam,ő pedig a vállán tartva futott az ajtóhoz.Elengedte a lábam,erőtlenül lógtam a hátán,miközben ő egy kis csomagból elővett egy ezüstkulcsot,és kinyitotta az ajtót.'Szerintem igen.' Suttogta,majd leengedett,és határozottan elállta az ajtót,majd maga mögött bezárta azt,ezzel engem bennt tartva.Hitetlenkedve bámultam rá,ő elvigyorodott,és egyenesen átsétált egy másik szobába.'Teljesen őrült vagy.' Motyogtam , majd habozva,de követtem őt.Egy nyitott nappaliban volt,ahol volt egy kanapé,egy nagy tévé a szoba oldalán,egy konyhatérséggel plusz egy asztallal.Egy hatalmas szoba volt.Családias otthonnak tűnt,kivéve hogy egy hatalmas bokszzsák lógott le a mennyezetről,ami kissé ijesztő volt,tudva,hogy Zayn bármikor kiüthet,és megölhet pár másodperc alatt.Kissé köhögött,mikor észrevette,hogy a szobát fürkészem,ezért elpirultam,és visszanéztem az ő irányába.
*Zayn szemszöge*
Kíváncsian körülnézett a szobában,és megakadt a tekintete a bokszzsákon,a szemei tágra nyíltak a félelemtől.Csendesen kuncogtam az ártatlanságán,és gondoltam ez a megfelelő idő,hogy abbahagyja a fürkészést,szóval köhögtem.'Zayn,az arcod.' Mormolta,majd közelebb sétált és megérintette a duzzadt arcom.Nem akartam túl sok reakciót mutatni,nem akartam,hogy nyöszörögni lásson,de eléggé fájt.Elvonszolt a szobában oda,ahol egy nagy tükör volt,láttam a hihetetlenkedő reakciómat.Az arcom egész jobb oldala szörnyen duzzadt volt,az orrom intenzíven lüktetett,annyira,hogy már nem is éreztem a fájdalmat.'Had segítsek.Van egy elsősegély-dobozod?' Kérdezte meggyőzően,én pedig bólintottam,és besétáltam a konyhába,lehajoltam a fiókhoz,aztán kivettem a zöld színű dobozt.Átadtam neki,ő pedig gyorsan kinyitotta.Leültetett a kanapéra,és közel ült hozzám,az ölembe tette a felszereléseket,majd kivett egy fertőtlenítő spray-t,és arcomra dörzsölte,nagyon csípett.'Ne legyél baba Zayn,arconvágtak,de te attól rezzensz meg,hogy egy kis spray van az arcodon?' Viccelt,erre elvigyorodtam,ő pedig rendbe hozta az ajkamat,majd bekötözte a véres csuklómat,amivel megütöttem az emberkét.Volt egy pillanat,mikor a szemembe nézett,én pedig az övébe,de aztán ő elmosolyodott,és elpakolta a felszereléseket,elment a kanapétól,be a konyhába,és visszarakta a dobozt a konyhaszekrénybe.'Kissé késő van,azt hiszem aludnunk kéne egy kicsit.' Mondtam,miközben felálltam a díványról,és a lépcsőkre mutattam.Kérdően nézett rám,aztán odacsoszogott a lépcsőkhöz,felnézett,mielőtt felment volna.Én követtem,és a fenekét bámultam,ahogy sétáltam föl,de valószínűleg megérezte a tekintetem,mert aggódva elpirult.Hangosan kuncogtam,és mikor felértünk a szobám felé mutattam,ő pedig gyorsan belépkedett.Körülnézett,megnézte a franciaágyat,a falakat,aztán rám pillantott.Szerettem azt,ahogy rám nézett a nagy szemeivel,és pici mosolyával,ez a szívem dobogását mindig felgyorsította.Tudom,úgy hangzik mint egy lány,de igaz.
'Aludj a ruhádban,nem bánom.' Mondtam,aztán bemásztam az ágyba,a szemei pedig tágra nyíltak a csodálkozástól,ahogy magamra húztam a takarót.Közelebb jött hozzám,lerántotta rólam a takarót,és szelíden megütötte a karomat.'Mi az?' Kérdeztem,ő szilárdan állt,míg a kezét behajlítottam.Rám nézett.'Én nem alszom veled!!' Kiáltotta az ágy felé mutatva.Kuncogtam a gyerekességén,ő pedig megdöbbenten állt,bizonyára nem értette a viccet.'Nem fogsz innen nagyon máshova menni,szóval azt hiszem velem fogsz aludni,vagy meg fogod bánni.' Mondtam titokzatosan,ő pedig mérgesen nézett rám,aztán bemászott az ágyba,gyorsan magára húzta a takarót,és én is a sajátomat.'Esküszöm,ha bármit is megpróbálsz…' Rám nézett,és arrébb csúszott,amennyire csak lehetséges volt.'Mit fogsz tenni?' Mondtam ártatlanul,belül viszont mosolyogtam.Fújtatott,mikor a kezeimet lazán a derekára helyeztem,ő pedig megpróbált eltolni,de a próbálkozása kudarcba fulladt.
