3.Fejezet

*Zayn szemszöge*

‘Teljesen megőrültél?!’ Sziszegtem.Mármint,megáll a kocsival a főnök háza előtt,miközben Belle velünk van!Meg akar öletni minket?!Óvatosan figyeltem a reakcióját,önelégülten elvigyorodott,mutatva a gödröcskéit.Felnézett a földről,ahogy feltekertem az ablakot.A szemem sarkából Bellet figyeltem,ő rám és a másik pasasra nézett.Tanácstalannak,és egészen rémültnek nézett ki.‘Meg kell mutatnunk neki!’Nem elfeledkezve,hogy hogy fog fizetni nekünk!’ Mondta izgatottan,majd megnyalta az ajkát,közben rám és Bellere nézve vigyorgott.Egy fasz,azt hittem van egy tervünk.‘Nem!Nem,én vele vagyok!Nem fogjuk csak úgy tovább adni,távol kell tartanunk tőle,nincs biztonságban mellette.’ Utasítottam határozottan.Védelmezően közelebb csúsztam Bellehez,ahogy ő lapult.A reakciója önelégült vigyorból feszültre,és dühösre váltott.Összehúzta a szemöldökét,az ajka hirtelen egy egyenes vonallá lett,és megvakarta a tarkóját.‘Ezt kell tennünk.És már nem tudsz megállítani,már itt vagyunk,és nem fordulok vissza.’ Mondta,megint elvigyorodott,kikapcsolta a biztonsági övét, kinyitotta a kocsi ajtaját,és kiszállt.Elsétált Belle ajtójához,és kinyitotta,én pedig megpróbáltam szorosan megragadni a karját,a kezemmel szorosan fogtam a derekát,és felhúztam az ölembe.‘A halott testemen át.’ Figyelmeztettem,megmutatva,hogy nem félek tőle,és attól sem,ha megöl,ha Bellenek nem esik baja.‘Majd megbeszéljük.De most szállj ki a kocsiból,és ne legyél hülye.’ Figyelmeztetett,majd beugrott a kocsiba,és elkezdett rosszul bánni Bellel,megpróbálta kivenni a szorításom alól,de nem hagytam.Meghúzta a haját,Belle pedig sikított a fájdalomtól,és ettől az egész nyugtalan helyzettől,mi pedig nem vettük észre,hogy a ház hátsó ajtaja kissé kinyílt.‘Zayn?Harry?Ti vagytok? Hallottam azt a szörnyű,utálatos hangot az autó felé.Harry ezt megelégelte,ezért megadtam neki a lehetőséget,hogy otthagyjon engem és Bellet a kocsiban,és odatoltam őt az anyósülésre.'Bújj el Belle,csak rejtőzz el oda.' Suttogtam,ő pedig lesüllyedt az ülés alá,így csak a cipőjét lehetett látni.Hála istennek,hogy olyan pici.'Mi a bajod?' Morogta Harry,miközben lerázta magáról a száradt sarat,és levette a ruháját.Hallottam valaki mást errefelé sétálni,és hevesen lélegezni.'Idehoztátok őt?' Mohón kérdezte a főnök,közben rám és Harryre nézett,figyelte,hátha észreveszi rajtunk a blöffölés jelét.Mielőtt Harry lerombolhatná a tervem,gyorsan megrúgtam a lábát.'Nem,sajnos még nem.' Gyorsan válaszoltam,kiszálltam a kocsiból,és Harry mellé álltam.Rám meresztette a szemét,aztán mindketten visszanéztünk a főnökre.'Tudom,hogy hazudsz Zayn.Mit mondtam neked?Ha hazudsz,meg leszel büntetve.Harry,hozd ide a lányt.' Mondta.Az arca tele volt gonoszsággal.Borostyánkő fekete szeme volt,barna haja,valószínűleg 50 éves volt,és rohadtul ijesztő.De sosem értettem meg,hogy miért akarja Bellet.Sosem mondta el,hogy miért,megkérdeztem volna,de elhessegetné,és témát váltana.Harry bólintott,és beugrott a kocsiba,én megpróbáltam odamenni,és megmenti Bellet,de a főnök megragadta a vállam,és odaszorította a nyakcsontomhoz,ezzel szédülté téve.'Azt javaslom azt tedd,amit Zaynnek mondtam.' Parancsolta.Bólintottam,ő arrébb lökött,ahogy megfogtam a vállamat fájdalmamban.Visszanyertem a tekintetem,és a kocsi másik oldalához futottam,ahol Belle volt,és kirántottam őt az ülés alól,még Harry előtt.'ZAYN!ÁLLJ LE' Üvöltötte Harry,én kisegítettem őt a kocsiból,még mindig borzongott félelmében,néhány könnycsepp hullott le az arcán,és nyöszörgött.'Zayn nem akarod,hogy a drága Annabellednek bántódása essen,igaz?' Hallottam ahogy a főnök kérdezi,elnevette magát,és elindult felénk,kissé botorkált a sötétben.'Gyerünk Belle,el kell tűnnünk innen.' Suttogtam a fülébe,ő gyengén bólintott,megragadtam a karját,majd elfutottunk be az erdőbe.*Annabelle szemszöge*Körülbelül 3 percig bújkáltam az ülés alatt,nagyon kényelmetlen volt.Meg voltam rázkódtatva,mert nem tudtam,hogy mi fog velem történni.Hallottam egy másik férfi hangját,sokkal idősebb volt,de a hangja nagyon bizalmas.Nem tudtam ki az,és megrázkódtam,mikor megéreztem Harryt,azt hiszem ez a neve,megpróbált megragadni,és megemelni,nem tudtam mit tegyek.Az egyetlen akiben bíztam,az Zayn.Annak ellenére,hogy elrabolt,ő volt az,aki megpróbált megmenteni,és elrejteni,gondolom a biztonságom érdekében tette.De Harry simán becsapna engem,és nem éreztem magam biztonságban mellette.Sírni és nyöszörögni kezdtem,mikor erős karokat éreztem a derekamon,és kiszedett a kocsiból.Zayn megint megmentett,komolyan nem tudtam,mit gondoljak.Rápillantottam,és ijedtnek tűnt.Eléggé aggódónak nézett ki,szenvedés öntötte el a szemeit,kissé rázkódott,mivel fogott,én is éreztem.'El kell tűnnünk.' Mormolta,éreztem a meleg leheletét a nyakamon,bólintottam.Vezetett az erdőbe,de valaki követett minket.Gyorsan megfordultam,szemtől szemben találtam magam azzal az emberrel,aki 10 évig tönkretette az életemet.'Gyerünk Annabelle,milyen jó,hogy újra látlak.' Vigyorgott,a kezeit az arcomra tette,és kissé megcirógatta.Nem tudtam megmozdulni.A földhöz voltam fagyva,levegőt sem vettem,csak álltam ott,merev tekintettel.Hogy jöhetett vissza?Zayn védelmezően közelebb jött,köztem,és a férfi közt állt.Megfogta a kezem,és kissé szorongatta.'Ismered őt Belle?' Kérdezte,én attól a ponttól kezdve,hogy megláttam,lefagytam.Erőtlenül bólintottam,majd elfordultam.'Kérlek Zayn,menjünk.Légyszíves.' Suttogtam,bólintott,és még mielőtt a férfi előrébb tudott volna jönni,Zayn elhúzott a merev helyzetemből,és elmenekültünk.El a háztól,el Harrytől,és el a férfitól,aki pokollá tette a gyerekkorom nagy részét.'El fogod mondani,hogy mi volt ez az egész?' Kérdezte Zayn két levegővétel között,miközben tovább futottunk,botorkálva az erdőben fák és növények közt.'Most nem ez a megfelelő idő.' Suttogtam,ahogy további néhány könnycsepp áramlott az arcomról,mikor visszaemlékeztem a kegyetlen emlékekre abból az időből,de ez nem változtatott meg egy dolgot.Mindegy,hogy 10 éve volt,vagy 100 éve,megtörtént,és sosem fogok megbocsátani neki.Zayn észrevette a könnyeimet,gyorsan megállt,ezzel megállítva engem is.Körbefonta a karjával a derekam,gyengéden hozzáért az arcomhoz,elsöpörve a könnyeket,és emlékeket.Előrehajolt,az orraink érintkeztek,pár másodpercig habozott,mielőtt az ajkaing egymásnak nyomódtak.Lehunytam a szemeim,és körbefontam a karomat a nyaka körül,míg ő a derekamra csúsztatta a kezét,és az ajkaink szinkronban mozogtak.Az érzés a gyomromban volt,próbáltam megállítani a szikrákat,amelyek ki akartak törni,de kontrollálhatatlanak voltak.Úgy értem,az baj,ha csókolózol az elrablóddal,és élvezted,többért vágyakozva?Ez csak a kezdet volt.

‘Teljesen megőrültél?!’ Sziszegtem.Mármint,megáll a kocsival a főnök háza előtt,miközben Belle velünk van!Meg akar öletni minket?!Óvatosan figyeltem a reakcióját,önelégülten elvigyorodott,mutatva a gödröcskéit.Felnézett a földről,ahogy feltekertem az ablakot.A szemem sarkából Bellet figyeltem,ő rám és a másik pasasra nézett.Tanácstalannak,és egészen rémültnek nézett ki.‘Meg kell mutatnunk neki!’Nem elfeledkezve,hogy hogy fog fizetni nekünk!’ Mondta izgatottan,majd megnyalta az ajkát,közben rám és Bellere nézve vigyorgott.Egy fasz,azt hittem van egy tervünk.‘Nem!Nem,én vele vagyok!Nem fogjuk csak úgy tovább adni,távol kell tartanunk tőle,nincs biztonságban mellette.’ Utasítottam határozottan.Védelmezően közelebb csúsztam Bellehez,ahogy ő lapult.A reakciója önelégült vigyorból feszültre,és dühösre váltott.Összehúzta a szemöldökét,az ajka hirtelen egy egyenes vonallá lett,és megvakarta a tarkóját.‘Ezt kell tennünk.És már nem tudsz megállítani,már itt vagyunk,és nem fordulok vissza.’ Mondta,megint elvigyorodott,kikapcsolta a biztonsági övét, kinyitotta a kocsi ajtaját,és kiszállt.Elsétált Belle ajtójához,és kinyitotta,én pedig megpróbáltam szorosan megragadni a karját,a kezemmel szorosan fogtam a derekát,és felhúztam az ölembe.‘A halott testemen át.’ Figyelmeztettem,megmutatva,hogy nem félek tőle,és attól sem,ha megöl,ha Bellenek nem esik baja.‘Majd megbeszéljük.De most szállj ki a kocsiból,és ne legyél hülye.’ Figyelmeztetett,majd beugrott a kocsiba,és elkezdett rosszul bánni Bellel,megpróbálta kivenni a szorításom alól,de nem hagytam.Meghúzta a haját,Belle pedig sikított a fájdalomtól,és ettől az egész nyugtalan helyzettől,mi pedig nem vettük észre,hogy a ház hátsó ajtaja kissé kinyílt.‘Zayn?Harry?Ti vagytok? Hallottam azt a szörnyű,utálatos hangot az autó felé.Harry ezt megelégelte,ezért megadtam neki a lehetőséget,hogy otthagyjon engem és Bellet a kocsiban,és odatoltam őt az anyósülésre.'Bújj el Belle,csak rejtőzz el oda.' Suttogtam,ő pedig lesüllyedt az ülés alá,így csak a cipőjét lehetett látni.Hála istennek,hogy olyan pici.'Mi a bajod?' Morogta Harry,miközben lerázta magáról a száradt sarat,és levette a ruháját.Hallottam valaki mást errefelé sétálni,és hevesen lélegezni.'Idehoztátok őt?' Mohón kérdezte a főnök,közben rám és Harryre nézett,figyelte,hátha észreveszi rajtunk a blöffölés jelét.Mielőtt Harry lerombolhatná a tervem,gyorsan megrúgtam a lábát.'Nem,sajnos még nem.' Gyorsan válaszoltam,kiszálltam a kocsiból,és Harry mellé álltam.Rám meresztette a szemét,aztán mindketten visszanéztünk a főnökre.'Tudom,hogy hazudsz Zayn.Mit mondtam neked?Ha hazudsz,meg leszel büntetve.Harry,hozd ide a lányt.' Mondta.Az arca tele volt gonoszsággal.Borostyánkő fekete szeme volt,barna haja,valószínűleg 50 éves volt,és rohadtul ijesztő.De sosem értettem meg,hogy miért akarja Bellet.Sosem mondta el,hogy miért,megkérdeztem volna,de elhessegetné,és témát váltana.Harry bólintott,és beugrott a kocsiba,én megpróbáltam odamenni,és megmenti Bellet,de a főnök megragadta a vállam,és odaszorította a nyakcsontomhoz,ezzel szédülté téve.'Azt javaslom azt tedd,amit Zaynnek mondtam.' Parancsolta.Bólintottam,ő arrébb lökött,ahogy megfogtam a vállamat fájdalmamban.Visszanyertem a tekintetem,és a kocsi másik oldalához futottam,ahol Belle volt,és kirántottam őt az ülés alól,még Harry előtt.'ZAYN!ÁLLJ LE' Üvöltötte Harry,én kisegítettem őt a kocsiból,még mindig borzongott félelmében,néhány könnycsepp hullott le az arcán,és nyöszörgött.'Zayn nem akarod,hogy a drága Annabellednek bántódása essen,igaz?' Hallottam ahogy a főnök kérdezi,elnevette magát,és elindult felénk,kissé botorkált a sötétben.'Gyerünk Belle,el kell tűnnünk innen.' Suttogtam a fülébe,ő gyengén bólintott,megragadtam a karját,majd elfutottunk be az erdőbe.*Annabelle szemszöge*Körülbelül 3 percig bújkáltam az ülés alatt,nagyon kényelmetlen volt.Meg voltam rázkódtatva,mert nem tudtam,hogy mi fog velem történni.Hallottam egy másik férfi hangját,sokkal idősebb volt,de a hangja nagyon bizalmas.Nem tudtam ki az,és megrázkódtam,mikor megéreztem Harryt,azt hiszem ez a neve,megpróbált megragadni,és megemelni,nem tudtam mit tegyek.Az egyetlen akiben bíztam,az Zayn.Annak ellenére,hogy elrabolt,ő volt az,aki megpróbált megmenteni,és elrejteni,gondolom a biztonságom érdekében tette.De Harry simán becsapna engem,és nem éreztem magam biztonságban mellette.Sírni és nyöszörögni kezdtem,mikor erős karokat éreztem a derekamon,és kiszedett a kocsiból.Zayn megint megmentett,komolyan nem tudtam,mit gondoljak.Rápillantottam,és ijedtnek tűnt.Eléggé aggódónak nézett ki,szenvedés öntötte el a szemeit,kissé rázkódott,mivel fogott,én is éreztem.'El kell tűnnünk.' Mormolta,éreztem a meleg leheletét a nyakamon,bólintottam.Vezetett az erdőbe,de valaki követett minket.Gyorsan megfordultam,szemtől szemben találtam magam azzal az emberrel,aki 10 évig tönkretette az életemet.'Gyerünk Annabelle,milyen jó,hogy újra látlak.' Vigyorgott,a kezeit az arcomra tette,és kissé megcirógatta.Nem tudtam megmozdulni.A földhöz voltam fagyva,levegőt sem vettem,csak álltam ott,merev tekintettel.Hogy jöhetett vissza?Zayn védelmezően közelebb jött,köztem,és a férfi közt állt.Megfogta a kezem,és kissé szorongatta.'Ismered őt Belle?' Kérdezte,én attól a ponttól kezdve,hogy megláttam,lefagytam.Erőtlenül bólintottam,majd elfordultam.'Kérlek Zayn,menjünk.Légyszíves.' Suttogtam,bólintott,és még mielőtt a férfi előrébb tudott volna jönni,Zayn elhúzott a merev helyzetemből,és elmenekültünk.El a háztól,el Harrytől,és el a férfitól,aki pokollá tette a gyerekkorom nagy részét.'El fogod mondani,hogy mi volt ez az egész?' Kérdezte Zayn két levegővétel között,miközben tovább futottunk,botorkálva az erdőben fák és növények közt.'Most nem ez a megfelelő idő.' Suttogtam,ahogy további néhány könnycsepp áramlott az arcomról,mikor visszaemlékeztem a kegyetlen emlékekre abból az időből,de ez nem változtatott meg egy dolgot.Mindegy,hogy 10 éve volt,vagy 100 éve,megtörtént,és sosem fogok megbocsátani neki.Zayn észrevette a könnyeimet,gyorsan megállt,ezzel megállítva engem is.Körbefonta a karjával a derekam,gyengéden hozzáért az arcomhoz,elsöpörve a könnyeket,és emlékeket.Előrehajolt,az orraink érintkeztek,pár másodpercig habozott,mielőtt az ajkaing egymásnak nyomódtak.Lehunytam a szemeim,és körbefontam a karomat a nyaka körül,míg ő a derekamra csúsztatta a kezét,és az ajkaink szinkronban mozogtak.Az érzés a gyomromban volt,próbáltam megállítani a szikrákat,amelyek ki akartak törni,de kontrollálhatatlanak voltak.Úgy értem,az baj,ha csókolózol az elrablóddal,és élvezted,többért vágyakozva?Ez csak a kezdet volt.‘Teljesen megőrültél?!’ Sziszegtem.Mármint,megáll a kocsival a főnök háza előtt,miközben Belle velünk van!Meg akar öletni minket?!Óvatosan figyeltem a reakcióját,önelégülten elvigyorodott,mutatva a gödröcskéit.Felnézett a földről,ahogy feltekertem az ablakot.A szemem sarkából Bellet figyeltem,ő rám és a másik pasasra nézett.Tanácstalannak,és egészen rémültnek nézett ki.‘Meg kell mutatnunk neki!’Nem elfeledkezve,hogy hogy fog fizetni nekünk!’ Mondta izgatottan,majd megnyalta az ajkát,közben rám és Bellere nézve vigyorgott.Egy fasz,azt hittem van egy tervünk.‘Nem!Nem,én vele vagyok!Nem fogjuk csak úgy tovább adni,távol kell tartanunk tőle,nincs biztonságban mellette.’ Utasítottam határozottan.Védelmezően közelebb csúsztam Bellehez,ahogy ő lapult.A reakciója önelégült vigyorból feszültre,és dühösre váltott.Összehúzta a szemöldökét,az ajka hirtelen egy egyenes vonallá lett,és megvakarta a tarkóját.‘Ezt kell tennünk.És már nem tudsz megállítani,már itt vagyunk,és nem fordulok vissza.’ Mondta,megint elvigyorodott,kikapcsolta a biztonsági övét, kinyitotta a kocsi ajtaját,és kiszállt.Elsétált Belle ajtójához,és kinyitotta,én pedig megpróbáltam szorosan megragadni a karját,a kezemmel szorosan fogtam a derekát,és felhúztam az ölembe.‘A halott testemen át.’ Figyelmeztettem,megmutatva,hogy nem félek tőle,és attól sem,ha megöl,ha Bellenek nem esik baja.‘Majd megbeszéljük.De most szállj ki a kocsiból,és ne legyél hülye.’ Figyelmeztetett,majd beugrott a kocsiba,és elkezdett rosszul bánni Bellel,megpróbálta kivenni a szorításom alól,de nem hagytam.Meghúzta a haját,Belle pedig sikított a fájdalomtól,és ettől az egész nyugtalan helyzettől,mi pedig nem vettük észre,hogy a ház hátsó ajtaja kissé kinyílt.‘Zayn?Harry?Ti vagytok? Hallottam azt a szörnyű,utálatos hangot az autó felé.Harry ezt megelégelte,ezért megadtam neki a lehetőséget,hogy otthagyjon engem és Bellet a kocsiban,és odatoltam őt az anyósülésre.'Bújj el Belle,csak rejtőzz el oda.' Suttogtam,ő pedig lesüllyedt az ülés alá,így csak a cipőjét lehetett látni.Hála istennek,hogy olyan pici.'Mi a bajod?' Morogta Harry,miközben lerázta magáról a száradt sarat,és levette a ruháját.Hallottam valaki mást errefelé sétálni,és hevesen lélegezni.'Idehoztátok őt?' Mohón kérdezte a főnök,közben rám és Harryre nézett,figyelte,hátha észreveszi rajtunk a blöffölés jelét.Mielőtt Harry lerombolhatná a tervem,gyorsan megrúgtam a lábát.'Nem,sajnos még nem.' Gyorsan válaszoltam,kiszálltam a kocsiból,és Harry mellé álltam.Rám meresztette a szemét,aztán mindketten visszanéztünk a főnökre.'Tudom,hogy hazudsz Zayn.Mit mondtam neked?Ha hazudsz,meg leszel büntetve.Harry,hozd ide a lányt.' Mondta.Az arca tele volt gonoszsággal.Borostyánkő fekete szeme volt,barna haja,valószínűleg 50 éves volt,és rohadtul ijesztő.De sosem értettem meg,hogy miért akarja Bellet.Sosem mondta el,hogy miért,megkérdeztem volna,de elhessegetné,és témát váltana.Harry bólintott,és beugrott a kocsiba,én megpróbáltam odamenni,és megmenti Bellet,de a főnök megragadta a vállam,és odaszorította a nyakcsontomhoz,ezzel szédülté téve.'Azt javaslom azt tedd,amit Zaynnek mondtam.' Parancsolta.Bólintottam,ő arrébb lökött,ahogy megfogtam a vállamat fájdalmamban.Visszanyertem a tekintetem,és a kocsi másik oldalához futottam,ahol Belle volt,és kirántottam őt az ülés alól,még Harry előtt.'ZAYN!ÁLLJ LE' Üvöltötte Harry,én kisegítettem őt a kocsiból,még mindig borzongott félelmében,néhány könnycsepp hullott le az arcán,és nyöszörgött.'Zayn nem akarod,hogy a drága Annabellednek bántódása essen,igaz?' Hallottam ahogy a főnök kérdezi,elnevette magát,és elindult felénk,kissé botorkált a sötétben.'Gyerünk Belle,el kell tűnnünk innen.' Suttogtam a fülébe,ő gyengén bólintott,megragadtam a karját,majd elfutottunk be az erdőbe.*Annabelle szemszöge*Körülbelül 3 percig bújkáltam az ülés alatt,nagyon kényelmetlen volt.Meg voltam rázkódtatva,mert nem tudtam,hogy mi fog velem történni.Hallottam egy másik férfi hangját,sokkal idősebb volt,de a hangja nagyon bizalmas.Nem tudtam ki az,és megrázkódtam,mikor megéreztem Harryt,azt hiszem ez a neve,megpróbált megragadni,és megemelni,nem tudtam mit tegyek.Az egyetlen akiben bíztam,az Zayn.Annak ellenére,hogy elrabolt,ő volt az,aki megpróbált megmenteni,és elrejteni,gondolom a biztonságom érdekében tette.De Harry simán becsapna engem,és nem éreztem magam biztonságban mellette.Sírni és nyöszörögni kezdtem,mikor erős karokat éreztem a derekamon,és kiszedett a kocsiból.Zayn megint megmentett,komolyan nem tudtam,mit gondoljak.Rápillantottam,és ijedtnek tűnt.Eléggé aggódónak nézett ki,szenvedés öntötte el a szemeit,kissé rázkódott,mivel fogott,én is éreztem.'El kell tűnnünk.' Mormolta,éreztem a meleg leheletét a nyakamon,bólintottam.Vezetett az erdőbe,de valaki követett minket.Gyorsan megfordultam,szemtől szemben találtam magam azzal az emberrel,aki 10 évig tönkretette az életemet.'Gyerünk Annabelle,milyen jó,hogy újra látlak.' Vigyorgott,a kezeit az arcomra tette,és kissé megcirógatta.Nem tudtam megmozdulni.A földhöz voltam fagyva,levegőt sem vettem,csak álltam ott,merev tekintettel.Hogy jöhetett vissza?Zayn védelmezően közelebb jött,köztem,és a férfi közt állt.Megfogta a kezem,és kissé szorongatta.'Ismered őt Belle?' Kérdezte,én attól a ponttól kezdve,hogy megláttam,lefagytam.Erőtlenül bólintottam,majd elfordultam.'Kérlek Zayn,menjünk.Légyszíves.' Suttogtam,bólintott,és még mielőtt a férfi előrébb tudott volna jönni,Zayn elhúzott a merev helyzetemből,és elmenekültünk.El a háztól,el Harrytől,és el a férfitól,aki pokollá tette a gyerekkorom nagy részét.'El fogod mondani,hogy mi volt ez az egész?' Kérdezte Zayn két levegővétel között,miközben tovább futottunk,botorkálva az erdőben fák és növények közt.'Most nem ez a megfelelő idő.' Suttogtam,ahogy további néhány könnycsepp áramlott az arcomról,mikor visszaemlékeztem a kegyetlen emlékekre abból az időből,de ez nem változtatott meg egy dolgot.Mindegy,hogy 10 éve volt,vagy 100 éve,megtörtént,és sosem fogok megbocsátani neki.Zayn észrevette a könnyeimet,gyorsan megállt,ezzel megállítva engem is.Körbefonta a karjával a derekam,gyengéden hozzáért az arcomhoz,elsöpörve a könnyeket,és emlékeket.Előrehajolt,az orraink érintkeztek,pár másodpercig habozott,mielőtt az ajkaing egymásnak nyomódtak.Lehunytam a szemeim,és körbefontam a karomat a nyaka körül,míg ő a derekamra csúsztatta a kezét,és az ajkaink szinkronban mozogtak.Az érzés a gyomromban volt,próbáltam megállítani a szikrákat,amelyek ki akartak törni,de kontrollálhatatlanak voltak.Úgy értem,az baj,ha csókolózol az elrablóddal,és élvezted,többért vágyakozva?Ez csak a kezdet volt.‘Teljesen megőrültél?!’ Sziszegtem.Mármint,megáll a kocsival a főnök háza előtt,miközben Belle velünk van!Meg akar öletni minket?!Óvatosan figyeltem a reakcióját,önelégülten elvigyorodott,mutatva a gödröcskéit.Felnézett a földről,ahogy feltekertem az ablakot.A szemem sarkából Bellet figyeltem,ő rám és a másik pasasra nézett.Tanácstalannak,és egészen rémültnek nézett ki.‘Meg kell mutatnunk neki!’Nem elfeledkezve,hogy hogy fog fizetni nekünk!’ Mondta izgatottan,majd megnyalta az ajkát,közben rám és Bellere nézve vigyorgott.Egy fasz,azt hittem van egy tervünk.‘Nem!Nem,én vele vagyok!Nem fogjuk csak úgy tovább adni,távol kell tartanunk tőle,nincs biztonságban mellette.’ Utasítottam határozottan.Védelmezően közelebb csúsztam Bellehez,ahogy ő lapult.A reakciója önelégült vigyorból feszültre,és dühösre váltott.Összehúzta a szemöldökét,az ajka hirtelen egy egyenes vonallá lett,és megvakarta a tarkóját.‘Ezt kell tennünk.És már nem tudsz megállítani,már itt vagyunk,és nem fordulok vissza.’ Mondta,megint elvigyorodott,kikapcsolta a biztonsági övét, kinyitotta a kocsi ajtaját,és kiszállt.Elsétált Belle ajtójához,és kinyitotta,én pedig megpróbáltam szorosan megragadni a karját,a kezemmel szorosan fogtam a derekát,és felhúztam az ölembe.‘A halott testemen át.’ Figyelmeztettem,megmutatva,hogy nem félek tőle,és attól sem,ha megöl,ha Bellenek nem esik baja.‘Majd megbeszéljük.De most szállj ki a kocsiból,és ne legyél hülye.’ Figyelmeztetett,majd beugrott a kocsiba,és elkezdett rosszul bánni Bellel,megpróbálta kivenni a szorításom alól,de nem hagytam.Meghúzta a haját,Belle pedig sikított a fájdalomtól,és ettől az egész nyugtalan helyzettől,mi pedig nem vettük észre,hogy a ház hátsó ajtaja kissé kinyílt.‘Zayn?Harry?Ti vagytok? Hallottam azt a szörnyű,utálatos hangot az autó felé.Harry ezt megelégelte,ezért megadtam neki a lehetőséget,hogy otthagyjon engem és Bellet a kocsiban,és odatoltam őt az anyósülésre.'Bújj el Belle,csak rejtőzz el oda.' Suttogtam,ő pedig lesüllyedt az ülés alá,így csak a cipőjét lehetett látni.Hála istennek,hogy olyan pici.'Mi a bajod?' Morogta Harry,miközben lerázta magáról a száradt sarat,és levette a ruháját.Hallottam valaki mást errefelé sétálni,és hevesen lélegezni.'Idehoztátok őt?' Mohón kérdezte a főnök,közben rám és Harryre nézett,figyelte,hátha észreveszi rajtunk a blöffölés jelét.Mielőtt Harry lerombolhatná a tervem,gyorsan megrúgtam a lábát.'Nem,sajnos még nem.' Gyorsan válaszoltam,kiszálltam a kocsiból,és Harry mellé álltam.Rám meresztette a szemét,aztán mindketten visszanéztünk a főnökre.'Tudom,hogy hazudsz Zayn.Mit mondtam neked?Ha hazudsz,meg leszel büntetve.Harry,hozd ide a lányt.' Mondta.Az arca tele volt gonoszsággal.Borostyánkő fekete szeme volt,barna haja,valószínűleg 50 éves volt,és rohadtul ijesztő.De sosem értettem meg,hogy miért akarja Bellet.Sosem mondta el,hogy miért,megkérdeztem volna,de elhessegetné,és témát váltana.Harry bólintott,és beugrott a kocsiba,én megpróbáltam odamenni,és megmenti Bellet,de a főnök megragadta a vállam,és odaszorította a nyakcsontomhoz,ezzel szédülté téve.'Azt javaslom azt tedd,amit Zaynnek mondtam.' Parancsolta.Bólintottam,ő arrébb lökött,ahogy megfogtam a vállamat fájdalmamban.Visszanyertem a tekintetem,és a kocsi másik oldalához futottam,ahol Belle volt,és kirántottam őt az ülés alól,még Harry előtt.'ZAYN!ÁLLJ LE' Üvöltötte Harry,én kisegítettem őt a kocsiból,még mindig borzongott félelmében,néhány könnycsepp hullott le az arcán,és nyöszörgött.'Zayn nem akarod,hogy a drága Annabellednek bántódása essen,igaz?' Hallottam ahogy a főnök kérdezi,elnevette magát,és elindult felénk,kissé botorkált a sötétben.'Gyerünk Belle,el kell tűnnünk innen.' Suttogtam a fülébe,ő gyengén bólintott,megragadtam a karját,majd elfutottunk be az erdőbe.*Annabelle szemszöge*Körülbelül 3 percig bújkáltam az ülés alatt,nagyon kényelmetlen volt.Meg voltam rázkódtatva,mert nem tudtam,hogy mi fog velem történni.Hallottam egy másik férfi hangját,sokkal idősebb volt,de a hangja nagyon bizalmas.Nem tudtam ki az,és megrázkódtam,mikor megéreztem Harryt,azt hiszem ez a neve,megpróbált megragadni,és megemelni,nem tudtam mit tegyek.Az egyetlen akiben bíztam,az Zayn.Annak ellenére,hogy elrabolt,ő volt az,aki megpróbált megmenteni,és elrejteni,gondolom a biztonságom érdekében tette.De Harry simán becsapna engem,és nem éreztem magam biztonságban mellette.Sírni és nyöszörögni kezdtem,mikor erős karokat éreztem a derekamon,és kiszedett a kocsiból.Zayn megint megmentett,komolyan nem tudtam,mit gondoljak.Rápillantottam,és ijedtnek tűnt.Eléggé aggódónak nézett ki,szenvedés öntötte el a szemeit,kissé rázkódott,mivel fogott,én is éreztem.'El kell tűnnünk.' Mormolta,éreztem a meleg leheletét a nyakamon,bólintottam.Vezetett az erdőbe,de valaki követett minket.Gyorsan megfordultam,szemtől szemben találtam magam azzal az emberrel,aki 10 évig tönkretette az életemet.'Gyerünk Annabelle,milyen jó,hogy újra látlak.' Vigyorgott,a kezeit az arcomra tette,és kissé megcirógatta.Nem tudtam megmozdulni.A földhöz voltam fagyva,levegőt sem vettem,csak álltam ott,merev tekintettel.Hogy jöhetett vissza?Zayn védelmezően közelebb jött,köztem,és a férfi közt állt.Megfogta a kezem,és kissé szorongatta.'Ismered őt Belle?' Kérdezte,én attól a ponttól kezdve,hogy megláttam,lefagytam.Erőtlenül bólintottam,majd elfordultam.'Kérlek Zayn,menjünk.Légyszíves.' Suttogtam,bólintott,és még mielőtt a férfi előrébb tudott volna jönni,Zayn elhúzott a merev helyzetemből,és elmenekültünk.El a háztól,el Harrytől,és el a férfitól,aki pokollá tette a gyerekkorom nagy részét.'El fogod mondani,hogy mi volt ez az egész?' Kérdezte Zayn két levegővétel között,miközben tovább futottunk,botorkálva az erdőben fák és növények közt.'Most nem ez a megfelelő idő.' Suttogtam,ahogy további néhány könnycsepp áramlott az arcomról,mikor visszaemlékeztem a kegyetlen emlékekre abból az időből,de ez nem változtatott meg egy dolgot.Mindegy,hogy 10 éve volt,vagy 100 éve,megtörtént,és sosem fogok megbocsátani neki.Zayn észrevette a könnyeimet,gyorsan megállt,ezzel megállítva engem is.Körbefonta a karjával a derekam,gyengéden hozzáért az arcomhoz,elsöpörve a könnyeket,és emlékeket.Előrehajolt,az orraink érintkeztek,pár másodpercig habozott,mielőtt az ajkaing egymásnak nyomódtak.Lehunytam a szemeim,és körbefontam a karomat a nyaka körül,míg ő a derekamra csúsztatta a kezét,és az ajkaink szinkronban mozogtak.Az érzés a gyomromban volt,próbáltam megállítani a szikrákat,amelyek ki akartak törni,de kontrollálhatatlanak voltak.Úgy értem,az baj,ha csókolózol az elrablóddal,és élvezted,többért vágyakozva?Ez csak a kezdet volt.
‘Teljesen megőrültél?!’ Sziszegtem.Mármint,megáll a kocsival a főnök háza előtt,miközben Belle velünk van!Meg akar öletni minket?!Óvatosan figyeltem a reakcióját,önelégülten elvigyorodott,mutatva a gödröcskéit.Felnézett a földről,ahogy feltekertem az ablakot.A szemem sarkából Bellet figyeltem,ő rám és a másik pasasra nézett.Tanácstalannak,és egészen rémültnek nézett ki.‘Meg kell mutatnunk neki!’Nem elfeledkezve,hogy hogy fog fizetni nekünk!’ Mondta izgatottan,majd megnyalta az ajkát,közben rám és Bellere nézve vigyorgott.Egy fasz,azt hittem van egy tervünk.‘Nem!Nem,én vele vagyok!Nem fogjuk csak úgy tovább adni,távol kell tartanunk tőle,nincs biztonságban mellette.’ Utasítottam határozottan.Védelmezően közelebb csúsztam Bellehez,ahogy ő lapult.A reakciója önelégült vigyorból feszültre,és dühösre váltott.Összehúzta a szemöldökét,az ajka hirtelen egy egyenes vonallá lett,és megvakarta a tarkóját.‘Ezt kell tennünk.És már nem tudsz megállítani,már itt vagyunk,és nem fordulok vissza.’ Mondta,megint elvigyorodott,kikapcsolta a biztonsági övét, kinyitotta a kocsi ajtaját,és kiszállt.Elsétált Belle ajtójához,és kinyitotta,én pedig megpróbáltam szorosan megragadni a karját,a kezemmel szorosan fogtam a derekát,és felhúztam az ölembe.‘A halott testemen át.’ Figyelmeztettem,megmutatva,hogy nem félek tőle,és attól sem,ha megöl,ha Bellenek nem esik baja.‘Majd megbeszéljük.De most szállj ki a kocsiból,és ne legyél hülye.’ Figyelmeztetett,majd beugrott a kocsiba,és elkezdett rosszul bánni Bellel,megpróbálta kivenni a szorításom alól,de nem hagytam.Meghúzta a haját,Belle pedig sikított a fájdalomtól,és ettől az egész nyugtalan helyzettől,mi pedig nem vettük észre,hogy a ház hátsó ajtaja kissé kinyílt.‘Zayn?Harry?Ti vagytok? Hallottam azt a szörnyű,utálatos hangot az autó felé.Harry ezt megelégelte,ezért megadtam neki a lehetőséget,hogy otthagyjon engem és Bellet a kocsiban,és odatoltam őt az anyósülésre.'Bújj el Belle,csak rejtőzz el oda.' Suttogtam,ő pedig lesüllyedt az ülés alá,így csak a cipőjét lehetett látni.Hála istennek,hogy olyan pici.'Mi a bajod?' Morogta Harry,miközben lerázta magáról a száradt sarat,és levette a ruháját.Hallottam valaki mást errefelé sétálni,és hevesen lélegezni.'Idehoztátok őt?' Mohón kérdezte a főnök,közben rám és Harryre nézett,figyelte,hátha észreveszi rajtunk a blöffölés jelét.Mielőtt Harry lerombolhatná a tervem,gyorsan megrúgtam a lábát.'Nem,sajnos még nem.' Gyorsan válaszoltam,kiszálltam a kocsiból,és Harry mellé álltam.Rám meresztette a szemét,aztán mindketten visszanéztünk a főnökre.'Tudom,hogy hazudsz Zayn.Mit mondtam neked?Ha hazudsz,meg leszel büntetve.Harry,hozd ide a lányt.' Mondta.Az arca tele volt gonoszsággal.Borostyánkő fekete szeme volt,barna haja,valószínűleg 50 éves volt,és rohadtul ijesztő.De sosem értettem meg,hogy miért akarja Bellet.Sosem mondta el,hogy miért,megkérdeztem volna,de elhessegetné,és témát váltana.Harry bólintott,és beugrott a kocsiba,én megpróbáltam odamenni,és megmenti Bellet,de a főnök megragadta a vállam,és odaszorította a nyakcsontomhoz,ezzel szédülté téve.'Azt javaslom azt tedd,amit Zaynnek mondtam.' Parancsolta.Bólintottam,ő arrébb lökött,ahogy megfogtam a vállamat fájdalmamban.Visszanyertem a tekintetem,és a kocsi másik oldalához futottam,ahol Belle volt,és kirántottam őt az ülés alól,még Harry előtt.'ZAYN!ÁLLJ LE' Üvöltötte Harry,én kisegítettem őt a kocsiból,még mindig borzongott félelmében,néhány könnycsepp hullott le az arcán,és nyöszörgött.'Zayn nem akarod,hogy a drága Annabellednek bántódása essen,igaz?' Hallottam ahogy a főnök kérdezi,elnevette magát,és elindult felénk,kissé botorkált a sötétben.'Gyerünk Belle,el kell tűnnünk innen.' Suttogtam a fülébe,ő gyengén bólintott,megragadtam a karját,majd elfutottunk be az erdőbe.*Annabelle szemszöge*Körülbelül 3 percig bújkáltam az ülés alatt,nagyon kényelmetlen volt.Meg voltam rázkódtatva,mert nem tudtam,hogy mi fog velem történni.Hallottam egy másik férfi hangját,sokkal idősebb volt,de a hangja nagyon bizalmas.Nem tudtam ki az,és megrázkódtam,mikor megéreztem Harryt,azt hiszem ez a neve,megpróbált megragadni,és megemelni,nem tudtam mit tegyek.Az egyetlen akiben bíztam,az Zayn.Annak ellenére,hogy elrabolt,ő volt az,aki megpróbált megmenteni,és elrejteni,gondolom a biztonságom érdekében tette.De Harry simán becsapna engem,és nem éreztem magam biztonságban mellette.Sírni és nyöszörögni kezdtem,mikor erős karokat éreztem a derekamon,és kiszedett a kocsiból.Zayn megint megmentett,komolyan nem tudtam,mit gondoljak.Rápillantottam,és ijedtnek tűnt.Eléggé aggódónak nézett ki,szenvedés öntötte el a szemeit,kissé rázkódott,mivel fogott,én is éreztem.'El kell tűnnünk.' Mormolta,éreztem a meleg leheletét a nyakamon,bólintottam.Vezetett az erdőbe,de valaki követett minket.Gyorsan megfordultam,szemtől szemben találtam magam azzal az emberrel,aki 10 évig tönkretette az életemet.'Gyerünk Annabelle,milyen jó,hogy újra látlak.' Vigyorgott,a kezeit az arcomra tette,és kissé megcirógatta.Nem tudtam megmozdulni.A földhöz voltam fagyva,levegőt sem vettem,csak álltam ott,merev tekintettel.Hogy jöhetett vissza?Zayn védelmezően közelebb jött,köztem,és a férfi közt állt.Megfogta a kezem,és kissé szorongatta.'Ismered őt Belle?' Kérdezte,én attól a ponttól kezdve,hogy megláttam,lefagytam.Erőtlenül bólintottam,majd elfordultam.'Kérlek Zayn,menjünk.Légyszíves.' Suttogtam,bólintott,és még mielőtt a férfi előrébb tudott volna jönni,Zayn elhúzott a merev helyzetemből,és elmenekültünk.El a háztól,el Harrytől,és el a férfitól,aki pokollá tette a gyerekkorom nagy részét.'El fogod mondani,hogy mi volt ez az egész?' Kérdezte Zayn két levegővétel között,miközben tovább futottunk,botorkálva az erdőben fák és növények közt.'Most nem ez a megfelelő idő.' Suttogtam,ahogy további néhány könnycsepp áramlott az arcomról,mikor visszaemlékeztem a kegyetlen emlékekre abból az időből,de ez nem változtatott meg egy dolgot.Mindegy,hogy 10 éve volt,vagy 100 éve,megtörtént,és sosem fogok megbocsátani neki.Zayn észrevette a könnyeimet,gyorsan megállt,ezzel megállítva engem is.Körbefonta a karjával a derekam,gyengéden hozzáért az arcomhoz,elsöpörve a könnyeket,és emlékeket.Előrehajolt,az orraink érintkeztek,pár másodpercig habozott,mielőtt az ajkaing egymásnak nyomódtak.Lehunytam a szemeim,és körbefontam a karomat a nyaka körül,míg ő a derekamra csúsztatta a kezét,és az ajkaink szinkronban mozogtak.Az érzés a gyomromban volt,próbáltam megállítani a szikrákat,amelyek ki akartak törni,de kontrollálhatatlanak voltak.Úgy értem,az baj,ha csókolózol az elrablóddal,és élvezted,többért vágyakozva?Ez csak a kezdet volt.

2.Fejezet

Sziasztok! Nagyon örülök neki hogy ennyien látogatják a blogot bár az egy kicsit elszomorít hogy csak egy ember kommentel. Miért van egy ha olyan sokan látogatják a blogot? Remélem az meg változik. KOMMENTELJ!

*Annabelle szemszöge*

‘Gyerünk,tűnjünk el innen.’ Mondta.Figyeltem,ahogy lassan ingerült lesz,valószínűleg azon gondolkozott,hogy fogunk kijutni erről a fagyasztó tetőről,mivel elég zavarodottnak tűnt.Szorosan összehúzta a szemöldökét,lebiggyesztette az ajkait,és óvatosan beleharapott az alsó ajkába.A kapucnija még mindig a fején volt,de az erős holdfény tökéletesen megvilágította az arcát a kapucnija alatt,így élénken ki tudtam venni az arcvonásait.
Elővigyázatosan elvitt aztán hirtelen körbeforgott,ezért közvetlenül szemben voltunk,kuncogott magában.Valószínűleg azt hitte,hogy végigégmértem,és hogy ő ezt észrevette.
Hátrasétált és lekuporodott oda,ahol én voltam.Ültem a tetőn összegömbölyödve,és a szemembe nézett,majd lassan lehúzta a kapucniját,szóval tisztán láthattam az az arcát.Rendetlen,szexi és fekete haja volt,borostás arcszőrzettel,ami keretezte az arccsontját,úgy értem,ha ez egy másik nap lenne,talán még vonzódnék is hozzá,de a tény,hogy halálra ijesztett azzal,hogy elrabolt,egy kicsit…meglepő.
Azután,hogy befejeztem a vizsgálását,a kezeit a vállamon pihentette,ezért nem tudtam kibújni a szorítása alól.Kissé előrehajolt,összeszorította az ajkait,azt hittem,hogy meg fog csókolni,már készítettem a kezeimet,hogy pofoncsapjam,és arrébb toljam,de meglepetésemre nem csókolt meg,odafordította a fejét a fülemhez,és kissé hezitált.
‘Zayn vagyok.’ Suttogta , majd pár másodperccel később visszahajolt,és újra a szemembe nézett.Egy gyors pillantást vetett a kezemre,ami a levegőben volt,közel az arcához,aztán megint kuncogott.Azt hiszem,nem,tudom,tudta,hogy azt hittem meg fog csókolni.
Mikor lettem ilyen gyenge?Miért hagytam,hogy ez az idegen ennyire elérjen?Bármilyen másik napon,ha egy srác közel jönne különböző célokkal,és többet akarna,mint egy baráti beszélgetés,pofonvágnám és elsétálnék.Zayn miért volt más?Zayn.Ez a szó pörgött az agyamban,végiggondolva,ami történt,minden,amit tettem.Ó igen.Emlékszem.Mert rohadtul úgy döntött,hogy elrabol engem.
Kinyújtotta a kezét,hogy kezet rázzunk,de én nem igazán akartam vele kezet rázni,majd bemutatkozni annak a személynek,aki az akaratom ellenére tartott,szóval elfordítottam a fejem,és elutasítottam.Elutasítottam a kézfogását,és hogy rápillantsak.A földet bámultam,aztán hallottam pár másodpercig hezitálni,majd kissé köhögött.
‘Nagy hiba.’ Motyogta,és erőteljesen lerántott a padlóra,megpörgetett,majd megragadta a karjaimat a sajátjával.Elkezdett taszítani és tolni oda,ahol le lehetett esni a sikátorba.Fenyegetett,ahogy tolt a tetőről,és édes istenem,féltem.
Zayn megijesztett.Nem olyan volt,mint a többi emberrabló,annál sokkal több volt.Tudott finom lenni,de erőteljes,és ijesztő volt.Ezért végeztem itt,megközelítőleg lelöknek egy tetőről.Zayn nagyon csábító volt,annak ellenére,hogy meg akart ölni.Kíváncsi voltam rá,a múltjára,jelenjére és jövőjére,pedig teljesen megdermedtem az akcióitól.
‘Nem tennéd.’ Suttogtam,és próbáltam a nyakamat erőltetni,hogy visszanézzek rá,de megragadta a maréknyi hajamat a felesleges kezével,majd visszafordította a fejemet szemben a sikátor talajával.Előrelökött,így a lábam eleje lelógott az épület szélén.Még egy lépés,és a levegőben lennék.Látod hogy értem?Az akciói egyáltalán nem okoztak fájdalmat,csak megfélemlített.
‘Ne próbáld.’ Figyelmeztetett,ahogy suttogott a nyakamba olyan hangon,hogy a hideg végigfutott a gerincemen,bizonyára nem a pillangóktól.Halálra rémített.’Mondd el a neved.’
‘Annabelle.’ Nyöszörögtem kissé.
Lenéztem a sikátorra,és idegesen csúszkáltam oldalról oldalra.Őszintén szólva nem igazán féltem a magasságtól,de a tény,hogy nagyon közel vagyok ahhoz,hogy lelökjenek egy magas épületről kicsit más dolog.Hirtelen elengedte a kezemet és a hajamat,kissé előre taszított,ezért szilárdan tudtam állni,nem estem le az épületről.Körbeforogtam,megpróbált teljesen letaszítani a süllyesztőbe.
'Tudom a neved.De én Bellenek foglak hívni.' Mondta magabiztosan,majd erőteljesen megragadta a kezem,megrázta,utána pedig visszasétált a másik emberhez.Leültem a földre,a fejemet a térdemhez emeltem,és kissé ringattam.Hogy hagyhattam,hogy ez megtörténjen,hogy hagyhattam,hogy elraboljanak?Miért pont engem követett,miért nem egy másik tehetetlen lányt?Bárki mást kiválaszthatott volna.Miért kellett nekem ennyire rohadtul kíváncsinak lennem?
'Szerintem rá kéne kötni a kötelet arra a szabad póznára,és lemászni a fal segítségével.' Hallottam,ahogy a pasas mondja,kirántva a gondolataimból.Felnéztem a térdeim fölött,és épp egy nagy pózna felé mutatott a fal szélén,ami mellett ültem.A pózna egyáltalán nem nézett ki masszívnak,igazából nagyon vékony volt,szerintem ha megpróbálunk lemászni rajta,elszakad,vagy valami,és lezuhanunk függőlegesen a talajjal.
'Nem hiszem,hogy ez egy jó ötlet.' Válaszolt Zayn,mintha a gondolataimban olvasna.Utáltam ezt.Hogy olyan sebezhető vagyok,utáltam a tényt,hogy Zaynnek ereje van fölöttem,én pedig a vezetéknevét sem tudom.Úgy nézett ki,mint aki tudja,hogy hogy érzek,mintha kivenné a szavakat a számból.Azt akartam,hogy hagyja abba ezt.Újabb düh járt keresztül a testemben Zaynnel szemben,ezzel az egész helyzettel szemben,de legfőképpen magammal szemben.Miért hagytam,hogy ez megtörténjen?!Miért nem utasítottam vissza egyszerűen a bulit,ahogy mindig teszem?Utálom a bulikat!Az összes lehetőség közül,amit választhattam volna,hogy hova megyek,ezt választottam.
Egy pillantást vetett rám,majd elfordult,azt gondolva,hogy nem láttam.Még mindig reszkettem a félelemtől az isten szerelmére,halálosan ijedt voltam,figyelve az összes mozdulatukat,az összes szó,amit kiejtettek a szájukon,meg hogy megölnek engem.Láttam,ahogy rám pillantott.
'Szóval te sokkal jobban tudod,igaz?' Üvöltött a másik pasas Zayn arcába,de megszakatt a beszélgetés,mikor egy süvítő hangot hallottunk fölöttünk.Nem hangzott jól.
'EZ A RENDŐRSÉG,MARADJANAK OTT AHOL VANNAK,RÖVIDESEN ŐRIZETBEN LESZNEK.' Mindannyian odafordítottuk a fejünket abba az irányba,ahonnan a hang jött.Egy helikopter volt a tető másik oldalánál,körülbelül 5 rendőrrel,akik fürgén futottak felénk fegyverekkel és gyorsan meg akartak minket közelíteni.
Zayn nyugtalan volt a rendőrség miatt,mert megtalálnak minket,és meglátnak, megint.Az idióták!Azt hittem,a rendőrök valahogy eltűntek!Hogy a francba sikerült Zaynnek és a kis “haverjának” olyan hangosnak lennie?
Talán a rendőrség nem is ment el.Átvágtak minket.
'Tudod,hogy mondtam,mindent meg kell tenned,amit mondok,mert az életed függhet tőle.' Zayn üvöltötte,miközben a helikopter motorzúgása ordított.Megragadtuk a holmijainkat,beleszámítva a kötelet is.
'Igen.' Üvöltöttem vissza,közben felszedtem a táskám,és sietősen a ruhámat babráltam.
'FUTÁS!' Ordította,megragadta a karom,és futni kezdtünk.Át a tetőn,követve a másik emberkét,aki pár méterrel előttünk volt.Zajt hallottunk,fültépő pisztolylövés mögöttünk,de elhibázták,szerencsére.Hallottam ahogy a lövedék hozzácsapódik a tetőhöz,kissé visszhangzott,átgördült a téglákon.
Eljutottunk egy félig elkülönített épülethez,ahol volt egy nagy lyuk,ahol le lehetett esni,mert a következő épület méterekkel arrébb volt.Talán ugrani kellett volna,hogy túljussunk,de ahhoz mindannyiunknak jó ugrónak kell lennünk.
'Ugranunk kell.' Mondta Zayn a másik embernek,miközben a rendőrség egyre közelebb és közelebb ért hozzánk.Hála istennek,hogy nem féltem a magasságoktól,mert különben itt maradnék,és a rendőrök elkapnának.
A pasas egy nagyot ugrott,sikeresen földet ért,majd futni kezdett.Zayn megragadott,majd sikerült átugranunk a másik oldalra épp mikor a rendőrök félbe tudtak volna szakítani,de ők is megpróbáltak jól átugrani.Nem akartam többé hátra nézni,ezért csak folytattuk tovább a futást,figyelmen kívül hagyva,hogy mi történik mögöttünk.
Folytattuk a rohanást a rendőrség elől,követtük az embert,aztán elértünk az épület szélébe.Nem volt idő meghátrálni,az egyetlen út visszafelé vezetett,vagy ha leugrunk az épületről.
'Oda nézz!' Mondta Zayn,és odanéztünk ahova mutatott.Egy lépcsősor volt az.
'Tökéletes.' Mondta a másik pasas.
*Zayn szemszöge*
Megragadtam Belle derekát és a lépcsőfok legfelső fokára helyeztem és óvatosan megindítottam,mindketten elindultunk a lépcsősor aljára.Még mindig úgy tűnt,mint aki halálosan fél,párszor hátranézett,hátha megpillantja a rendőröket,vagy bárki mást.
Tovább vezette az utat,én megfogtam Belle karját,és folytattuk a rohangálást utána,de már hosszabb ideje nem hallottam a rendőröket.
'Szerintem lehagytuk őket.' Hallottam ahogy Belle suttogja nekem,miközben tovább vontattam a karját futás közben.Gyorsan rápillantottam,a haja kócosan az arcába lógott,de figyelmen kívül hagyott,és futott.Elértünk a sikátor végébe,majd élesen jobbra fordultunk ahol volt egy parkoló a térség közepén.
'Gyerünk,be a kocsiba.' Mutatott rám és Bellere,majd egy fekete járműre.Az volt az egyedüli a parkolóban nem meglepően,hiszen hajnali 1 óra körül volt már.Kinyitottam az ajtót,finoman beültem,de Belle nagyon hezitált.
'Gyerünk már,meg fogod bánni,ha nem jössz.' Figyelmeztettem,majd megragadtam és behúztam a mellettem lévő helyre.Becsaptam az ajtót,aztán a Bellenek idegen csávó bemászott,és beindította a motort.
'Gyerünk.' Ösztönöztem,gyújtásra kapcsolt,és az autó gurulni kezdett az úton.Teljes csöndben vezetett.Szerintem Belle nem akar hozzánk szólni,el volt fordulva tőlem,a haja eltakarta az arcát,mint egy függöny,így nem láthattam,de kissé nyöszörgött.
Lassan a combomra tettem a kezem,és megpróbáltam simogatni,hogy valamennyire lenyugtassam,de nagyon fagyos volt,eltolta kezem,és kiült szélre távol tőlem,amennyire lehetséges volt.5 perc kényelmetlen csönd után az autó megállt,én pedig gyorsan letekertem a sötétített ablakot,hogy megtudjam hol vagyunk.Leesett az állam.
Ott voltunk a főnök házánál.

1.Fejezet

*Zayn szemszöge*

Figyeltem a lépéseit kifelé a házból,figyeltem az összes mozdulatát.Ahogy járt,ahogy mindig csikorgatta a száját és orrát mikor a földet nézte.Ahogy minden pillanatban felborzolta és megigazította a haját a kicsi kezével, és ahogy mosolygott.Kicsit zavartnak tűnt és félénknek,trükkösen tartotta a ruhája alját,folyamatosan lent tartotta,miközben a táskáját is tartotta.Fogott pár tablettát,megdörzsölte a fejét.Valószínűleg fejfájása volt,ami még sebezhetőbbé tette,különösen ebben az órában,éjfél körül lehetett,ki tudja,hogy milyen ellenszenves emberek vagy pedofilok mászkálhatnak errefelé.
Fürgén arrébb sétált a háztól,a hangos zenétől és sikítozó lányoktól,és élesen jobbra kanyarodott az utca végében.Ez volt a végszavam.Számítottam rá,hogy kimegy majd a friss levegőre.Egy kicsit kényelmetlen és heves volt a házibuli,de nem számítottam rá,hogy csak úgy elmegy különösen a barátai nélkül,teljesen egymagában.
Kirántottam magam a gondolataimból és gyorsan utána eredtem.Mögötte maradtam,gondoskodva arról,hogy ne láthasson meg engem,követtem őt,tartva a minimum 15 métert.Nem látott meg engem,még nem.Nem tudtam merre ment,de követnem kellett.Az életem bánná,ha nem így tettem volna.
Csöndben maradtam mögötte,úgy,hogy ne essek el semmiben.A hangos csönd körülvett,simán meghallhatta volna az ügyetlenségem,ha nem vagyok elég óvatos.Lesétált egy másik átjárón,továbbra is tartva a ruháját,aztán egy tölgyfa alatt ment el,én pedig folytattam a követését.Egy nagy fa alatt lépkedtem,mikor hirtelen ugrottam egyet,mert ráléptem egy ágra,ami hangos zajt csapott.Elég volt,hogy bárki meghallhassa.
'Francba' Motyogtam,és fürgén beugrottam a fa mögé,így ő nem vehetett észre,de hallottam ahogy gyorsan megfordul,hátha lát valakit.Pár másodpercig várt,majd úgy döntött,hogy gyorsan elfordul és gyors sétába kezdett.Rohadt életbe.Rájött.Tudta,hogy valaki követi őt.
'Ketten játszhatjuk ezt a játékot.' Halkan mormoltam ahogy elfutott,és kuncogtam ahogy előjöttem a fa mögül és figyeltem ahogy másfelé fut.Kezdődjön az üldözés.
Folytattam a futást utána,vagy 15 percig futott le sikátorokon,át utcákon.Elegem lett gyötörni őt,siettem utána,és mondhatni bevezettem egy sikátorba,ami egyben zsákutca volt.Tökéletes.
Megállt.Ráeszmélt,hogy innen nincs kiút,szemben velem,a légzése heves volt,a ruháját ismét lehúzta.Feldobtam a kapucnim,és eljátszottam,hogy énis hevesen lélegzem.Lassan megfordult,végignézett rajtam,valószínűleg meg akarta tudni,hogy ki vagyok,de ez nem fog egyhamar megtörténni.Nem tudhatja meg,még nem.
Kuncogtam,azt akartam,hogy féljen tőlem,hogy ijedjen meg,és meglöktem őt a fallal szemben.Lekuporodott félelmében én pedig megragadtam a csuklóját és a derekát,de megpróbált arrébb lökni a mellkasom megütésével,és megszabadulni az erős szorításomból.
'Rád vártam' Sürgettem,éreztem a félelmét,aggodalmát.
'Miért.' Remegett.Bizonyára nem tudta,mit mondjon,de világosan félt,hogy megölöm.Fantasztikus.Egyáltalán nem akartam megölni,vagy bántani.Segíteni próbáltam neki,de ő egy dolgot nem tudott.
'Ne aggódj.Megpróbállak biztonságban tartani.' Suttogtam,és mindketten hevesen megugrottunk,mikor egy rendőr üvöltő szirénáját hallottuk az utcában egyre jobban közeledni a sikátorhoz.
'Mi a…' Elhalkultam.Ellenőriztem.Kétszer ellenőriztem,és senki sem figyelt…A Főnök rohadt mérges lesz.Ki a pokol hívhatta a zsarukat.Kiborultam.Járkáltam,aztán megragadtam a karját.
'Nézd , segíteni fogik neked,de pontosan azt kell tenned,amit mondok.Megértetted?Ha nem azt teszed,az életünkkel fogunk fizetni.' Siettem.Megrántottam a karját,és felhúztam a falról,és egyenesen futottunk a sikátor végébe.Ez mókás lesz.
*Titokzatos Személy szemszöge*
Nem tudta,hogy figyeltem őket.Minden mozdulatát számításba vettem,hogy biztos legyek,korrektül végzi a dolgát.Figyeltem ahogy üldőzi őt,ahogy követte.Olyan fiatal,és buta.Valójában nem hitte,hogy én a jó ember vagyok,igaz?Nem akarta,hogy bármi is rosszra forduljon már,ha ez bántaná az ő drága kis barátnőjét.Óvatosan az épületen keresztül járkáltam fel-alá,aztán lepillantottan ahogy beüldözi a lányt a sikátorba,ahova mondtam.
A zsebembe nyúltam a mobilomért,és tárcsáztam a 999-et,és sietősen válaszra vártam,közben figyeltem,hogy ne hallhassanak,vagy láthassanak meg,mert annak nem lenne jó vége.
'999 Sürgősségi Szolgáltatások, kérem miben segíthetek?' Szólt a hang a vonal másik végén.Szokatlanul boldog volt a hangja.Mármint , lehet,hogy valaki haldoklik,ő meg szó szerint énekelve beszél a telefonba…
'Igen,kérem,tudnának küldeni egy rendőrautót a sötét sikátorhoz a Privey Lane-hez? Kérdeztem gyorsan,és kissé ingadozó hangon,hogy azt a benyomást keltsem,hogy félek és aggódom.
'Persze, kérem,el tudja mondani mi a probléma?' Kérdezte.Vakartam a fejemet a szabad kezemmel,azon tűnődve,mit mondhatnék,ami összeegyeztethető ezzel a helyzettel.
'Látok egy férfit,aki bántalmaz egy lányt,azt hiszem megpróbálja megölni.Kérem siessenek,hogy időben ideérjenek!' Mondtam,és befejeztem a hívást.A szám vigyorgásra váltott.Ez a terv tökéletes lesz.
Pár perccel később a folyamatos várakozásban,és figyelve,hogy Zayn terrorizálja a lányt,hallottam a szirénákat,amik egyre közeledtek,így egyre hangosabb és hangosabb lett.Itt az idő,a terv elkezdéséhez.
Figyeltem,ahogy Zayn kiborul ,megragadja a lány kezét,és elsietnek a sikátor végébe.Ha megpróbálja kimenteni a sikátorból előről,a rendőrök pillanatok alatt elkapják,senki sem tud olyan gyorsan futni,különösen nem egy terrorizált lánnyal a karjaiban,akiben nem is bízik,de ha egyenesen a sikátorban marad,a rendőrök egyszerűen befutnak,és megtalálják,ami az én tervem volt.
Szóval Zaynt teljesen rá kellett vennem,hogy bízzon bennem,így elkaphatom a lányt.Ez az,amit a főnök akart,hogy tegyek.Ez könnyű,erre a pillanatra vártam évek óta,semmi sem fordulhat már rosszra,a tervben nincs hiba.
Szóltam Zaynnek,aki nagyon ijedtnek tűnt,hogy látott engem,de ledobtam egy hosszú kötelet,ami majdnem megakadt a lépcsőnél,de meg kellett egy kicsit ráznom,és így felhúzta magát félig a falon.Magával együtt húzta fel a lányt is,aki még megfélemlítettebbnek tűnt,figyelembe véve,hogy ott vagyok.Zayn felmászott a fal maradék részén,és felhúzta a lányt a kötélen,megbizonyosodva,hogy nem fog elfutni a rendőrökhöz vagy leesni.Hosszú út volt lefele.
'Gyorsan feküdjetek le,nem fognak meglátni minket.' Suttogtam és mind lefeküdtünk az épület tetején,közben figyeltük ahogy a rendőrök futnak,és keresik a sikátort.A zseblámpájukkal gyakran felvilágítottak,nekünk tartanunk kellett továbbra is magunkat.
'Biztos elmenekültek' Az egyik rendőr mondta,a másik bólintott,azzal mindketten elsétáltak a sikátortól egészen a kocsijukig,aztán elhajtottak.Zayn és a lány felálltak,majd rendbeszedték magukat.
'Mit mondtam neked az óvatosságról,nem nézted meg,hogy bárki figyelhet? Szidtam le,ő a halántékát dörzsölte az ujjaival,a lány pedig dideregve,és nyöszörögve meglapult mögötte.
'De néztem.Nem tudom ki hívott,valaki biztos elsétált a sikátorban amíg nem figyeltem.' Motyogta,miközben járkált,a lány pedig összekuporodott a padlón.
Zayn egy kicsit arrébb sétált,pontosan annyira,hogy ne hallja meg,amit mondok,valószínűleg egy kicsit gondolkodni.Ez volt a tökéletes alkalom.
'Ne aggódj emiatt,már haza kell mennünk,nem akarjuk,hogy egy ilyen csinos lány,mint te kint legyen ilyenkor,ugye?Elfoglalt lehetsz' Nevettem,épp úgy,hogy Zayn nem figyelt rám,a lány szemei kitágultak a félelemtől és lassan felállt az összekuporodott pozíciójából és másfelé nézett..
'Tedd amit mondok,és senkinek nem esik baja.' Suttogtam a fülébe,és kicsit arrébb ugrottam,mikor Zayn visszatért a tudatához,megfordult,majd ránk nézett.

'Gyerünk,tűnjünk el innen.'

Prológus

Sziasztok!Itt van az új blogom remélem hogy jól fordítottam.A nyitás napja Szerda lesz és minden szerdán szeretnék hozni részt.Jó olvasást.

Körülnéztem a helységben.Egymást lökdöső izzadt testek és fáradt párok,mialatt alkoholisták himbálóztak jobbra-balra,fütyültek nekem,miközben próbáltam a lehető leggyorsabban eltűnni.Megbotlottam párszor lábakban,és táskákban amik gondatlanul a földön hevertek, a körülöttem lévő emberek pedig óvatos pillantással figyeltek,ahogy elsétáltam mellettük.

Mit csinálok?
Utálom a házibulikat.Az alkohol erős szaga mindenhol,az emberek szó szerint a táncparketten ba**nak,részeg férfiak pedig próbálnak fogdosni,drog dílerek tűnnek fel, izzadt testek és elkeseredett lányok túl megerőltető módszereket próbálnak ki.
Végül elértem a szoba végébe, nekitámaszkodtam a sima,fehér falnak,és még egyszer körülnéztem.Semmi sem keltette fel az érdeklődésem,semmi sem történt,csak a szokásos party szokásos részeg tinédzserekkel,akik le akarnak feküdni egymással.
'Hé bébi van kedved velem jönni?Meg tudom mutatni,hogy hogy szórakozz jól.' Egy pasas jött felém,rám vigyorgott,hallani lehetett a hangjában,hogy teljesen részeg.
Nem tudom miért,de mindig megtalálom a részegséget egy férfiban.Az égetett szeszes ital szaga áradt ki a szájából,ez felkavarta a gyomromat és bizonyára nem egy jó út felé vezet ez.Úgy értem,akarnád,hogy egy részeg hapsi jöjjön hozzád szexuális szándékokkal,aki másnap már nem is fog emlékezni semmire?
'Nem,köszönöm.Jól vagyok.' Kedvesen válaszoltam,összecsikorgattam a fogaimat,és az öklömet markoltam,remélve,hogy elmegy.Felfogta az üzenetet,morgott egyet,és továbblépett,várhatóan tovább keresve másvalakire,akit elvihet.
Különböző gondolatok cikáztak a fejemben pillanatnyilag,mi van ha valaki más is jönni fog,és mit fogok tenni következőre,hogy jutok ki innen,és mi van,ha a ruhám túl rövid vagy túl sokat mutat.
De volt az az érzésem… Az a rémísztő érzés,mikor valaki figyel.Félelem.Hirtelen nagyon öntudatos lettem,és aggódó.Aggódó,mert nem tudtam ki figyelt,és ha követ engem,mi van ha ő egy sorozatgyilkos.Szorosan megfogtam a táskám,egy kicsit megigazítottam a ruhám,szóval nem volt nagyon leleplező.
Elköszöntem a barátaimtól,figyeltem őket pár másodpercig,ahogy táncolnak random idegenekkel,aztán gyorsan kifelé mentem,arrébb toltam pár részeg izzadt testet,ahogy átbotlottam rajtuk.De az érzés még mindig ott volt.Valaki követett,utáltam ezt.Utálom az érzést,olyan sebezhető,még ha nem is tudom miért.De nem volt sokkal később,mikor rájöttem.
A fejem forgott,a cipőm súrolta a köves talajt a járdán.A hideg levegő olyan volt,mintha egy tonna tégla vágna fejbe,nagy különbség a forró izzadt levegőhőz képest,ami a házban volt.Lehajoltam és megpillantottam a táskámat,körbecsoszogtam pár pillanatig és kivettem egy gyógyszeres csomagot,és bekaptam egy pár tablettát,hagytam,hogy lecsússzon a torkomon.A fejem zsongott,ezért nehéz volt koncentrálni arra,amit csináltam.
Visszahelyeztem a csomagot a táskámba és becipzároztam.Vettem egy mély lélegzetet,mielőtt gyorsan átmentem volna az utcán,sötét sikátorokon,és átjárón.Megragadtam szorosan a táskám,és gyakran lehúztam a ruhámat.Otthon akartam lenni amilyen hamar csak lehetséges volt,isten tudja mennyi az idő,és csak be akartam huppanni a selymes ágyikómba,aztán aludni.
Ahogy lesétáltam az átjárón,hirtelen síri csönd lett.Semmi halk moraj a kocsiktól,semmi halk beszélgetés az emberektől,és nem csiripeltek a madarak a fészkeik körül,semmi.Vártam egy pillanatot,és csak élveztem a kivételes csöndet.Folytattam tovább a sétát lefele az úton,mikor hirtelen hallottam valamit…egy ágreccsenést.Nagyon hangos volt a csöndben.Egy ág csattant,és hallottam ahogy valaki káromkodik.A hang közelebbről jött.Túl közelről.Határozottan megfordultam,de a rémület ellenére nem láttam semmit arra.Egyáltalán nem.
Nem tudtam melyik a rosszabb,tudni,hogy volt ott valami,és tudni,hogy mi volt az , vagy tudni,hogy volt ott valami,de még nem tudni,hogy mi az..mindegy melyik a rosszabb,semelyik sem kellemes.Egy dolog bizonyos volt..Valami biztos,hogy volt ott,és én nem fogom megvárni,hogy megtudjam,mi az.
Megfordultam,gyors sebességgel elindultam lefele az átjárón,és hallottam valakit futni mögöttem,a sebességét pedig elég jól felgyorsította.Követett engem.Elkezdtem kocogni az átjáró végéig és élesen befordultam jobbra,de az ember aki követett elkezdett kocogni ugyanúgy,mint én.A szívem szó szerint verte a mellkasomat.Alig volt levegőm,fújtattam.Tényleg ki kellett dolgoznom,hogy merre tudnék könnyen kijutni.Futottam,gyorsan le az út végéig,és befordultam balra,de hallottam a heves lélegzetvételt nem sokkal mögöttem,és tudtam,közel van.Erőltettem a lábaimat,és elkezdtem még gyorsabban futni,közben szorosan tartottam a táskám,és a ruhám alját,remélve,hogy nem csúszik fel.Akárki is volt mögöttem,sokkal gyorsabb volt,mint én,de hallottam egy nagy puffanást,de ez nem adott túl sok időt.
Lefordultam egy sötét sikátorhoz,és erősen futottam a végébe,de valami elkapta a tekintetem,ami teljesen megijesztett.Egy piros tábla volt velem szemben.
Zsákutca.
Rohadt Zsákutca.
Megálltam pihenni.Hevesen lélegeztem,és próbáltam kontrollálni a légzésem.Lekuporodtam kissé és lehajoltam.Próbáltam normálisan lélegezni,miközben a kezemet pihentettem a könyökömön.Készen voltam megfordulni,de féltem attól,hogy az életemnek hamarosan vége.Nagyon óvatosan megfordultam,felkészítettem magam a legrosszabbra.Szemtől-szemben ott állt,nyilvánvalóan próbálta magát kifújni.A kapucnija fent volt,az arca árnyékos volt,ezért nem láttam,hogy ki ő.
Csak egy titokzatos kapucnis figura.Nagyszerű.
Hallottam egy nagyon lassú kuncogást az ajkai közül,valószínűleg méterekre állt tőlem,de minden bizonnyal túl közel állt.Elfordította a fejét kissé tőlem,figyelte,hogy más néz-e minket,aztán visszafordult,rám nézett,és megint nevetett.Néhány lépést tett felém,szóval már mellettem állt.Nekilökött a sikátor falának,a hátam nekicsapódott a hideg téglafalnak,és nyöszörögtem egyet a hirtelen jött erős érintkezéstől.
Egy magas alak volt,kissé felém tornyosult,ami még ijesztőbbé tette.Az erélye rendkívül vonzó volt,nagyon megdöbbentő.Féltem,semmi kétség e felől.Finoman borzongtam,és lapultam a szorítása alól.De szerintem ez őt csak még jobban felbátorította a folytatáshoz.Ahogy alátámasztotta a szorítását,újra kuncogott.Elsodort egy hajszálat az arcomból,és egyenesen a szemembe nézett,az egyik karja pedig a derekamat fogta.
'Már vártam rád.'