1.Fejezet

*Zayn szemszöge*

Figyeltem a lépéseit kifelé a házból,figyeltem az összes mozdulatát.Ahogy járt,ahogy mindig csikorgatta a száját és orrát mikor a földet nézte.Ahogy minden pillanatban felborzolta és megigazította a haját a kicsi kezével, és ahogy mosolygott.Kicsit zavartnak tűnt és félénknek,trükkösen tartotta a ruhája alját,folyamatosan lent tartotta,miközben a táskáját is tartotta.Fogott pár tablettát,megdörzsölte a fejét.Valószínűleg fejfájása volt,ami még sebezhetőbbé tette,különösen ebben az órában,éjfél körül lehetett,ki tudja,hogy milyen ellenszenves emberek vagy pedofilok mászkálhatnak errefelé.
Fürgén arrébb sétált a háztól,a hangos zenétől és sikítozó lányoktól,és élesen jobbra kanyarodott az utca végében.Ez volt a végszavam.Számítottam rá,hogy kimegy majd a friss levegőre.Egy kicsit kényelmetlen és heves volt a házibuli,de nem számítottam rá,hogy csak úgy elmegy különösen a barátai nélkül,teljesen egymagában.
Kirántottam magam a gondolataimból és gyorsan utána eredtem.Mögötte maradtam,gondoskodva arról,hogy ne láthasson meg engem,követtem őt,tartva a minimum 15 métert.Nem látott meg engem,még nem.Nem tudtam merre ment,de követnem kellett.Az életem bánná,ha nem így tettem volna.
Csöndben maradtam mögötte,úgy,hogy ne essek el semmiben.A hangos csönd körülvett,simán meghallhatta volna az ügyetlenségem,ha nem vagyok elég óvatos.Lesétált egy másik átjárón,továbbra is tartva a ruháját,aztán egy tölgyfa alatt ment el,én pedig folytattam a követését.Egy nagy fa alatt lépkedtem,mikor hirtelen ugrottam egyet,mert ráléptem egy ágra,ami hangos zajt csapott.Elég volt,hogy bárki meghallhassa.
'Francba' Motyogtam,és fürgén beugrottam a fa mögé,így ő nem vehetett észre,de hallottam ahogy gyorsan megfordul,hátha lát valakit.Pár másodpercig várt,majd úgy döntött,hogy gyorsan elfordul és gyors sétába kezdett.Rohadt életbe.Rájött.Tudta,hogy valaki követi őt.
'Ketten játszhatjuk ezt a játékot.' Halkan mormoltam ahogy elfutott,és kuncogtam ahogy előjöttem a fa mögül és figyeltem ahogy másfelé fut.Kezdődjön az üldözés.
Folytattam a futást utána,vagy 15 percig futott le sikátorokon,át utcákon.Elegem lett gyötörni őt,siettem utána,és mondhatni bevezettem egy sikátorba,ami egyben zsákutca volt.Tökéletes.
Megállt.Ráeszmélt,hogy innen nincs kiút,szemben velem,a légzése heves volt,a ruháját ismét lehúzta.Feldobtam a kapucnim,és eljátszottam,hogy énis hevesen lélegzem.Lassan megfordult,végignézett rajtam,valószínűleg meg akarta tudni,hogy ki vagyok,de ez nem fog egyhamar megtörténni.Nem tudhatja meg,még nem.
Kuncogtam,azt akartam,hogy féljen tőlem,hogy ijedjen meg,és meglöktem őt a fallal szemben.Lekuporodott félelmében én pedig megragadtam a csuklóját és a derekát,de megpróbált arrébb lökni a mellkasom megütésével,és megszabadulni az erős szorításomból.
'Rád vártam' Sürgettem,éreztem a félelmét,aggodalmát.
'Miért.' Remegett.Bizonyára nem tudta,mit mondjon,de világosan félt,hogy megölöm.Fantasztikus.Egyáltalán nem akartam megölni,vagy bántani.Segíteni próbáltam neki,de ő egy dolgot nem tudott.
'Ne aggódj.Megpróbállak biztonságban tartani.' Suttogtam,és mindketten hevesen megugrottunk,mikor egy rendőr üvöltő szirénáját hallottuk az utcában egyre jobban közeledni a sikátorhoz.
'Mi a…' Elhalkultam.Ellenőriztem.Kétszer ellenőriztem,és senki sem figyelt…A Főnök rohadt mérges lesz.Ki a pokol hívhatta a zsarukat.Kiborultam.Járkáltam,aztán megragadtam a karját.
'Nézd , segíteni fogik neked,de pontosan azt kell tenned,amit mondok.Megértetted?Ha nem azt teszed,az életünkkel fogunk fizetni.' Siettem.Megrántottam a karját,és felhúztam a falról,és egyenesen futottunk a sikátor végébe.Ez mókás lesz.
*Titokzatos Személy szemszöge*
Nem tudta,hogy figyeltem őket.Minden mozdulatát számításba vettem,hogy biztos legyek,korrektül végzi a dolgát.Figyeltem ahogy üldőzi őt,ahogy követte.Olyan fiatal,és buta.Valójában nem hitte,hogy én a jó ember vagyok,igaz?Nem akarta,hogy bármi is rosszra forduljon már,ha ez bántaná az ő drága kis barátnőjét.Óvatosan az épületen keresztül járkáltam fel-alá,aztán lepillantottan ahogy beüldözi a lányt a sikátorba,ahova mondtam.
A zsebembe nyúltam a mobilomért,és tárcsáztam a 999-et,és sietősen válaszra vártam,közben figyeltem,hogy ne hallhassanak,vagy láthassanak meg,mert annak nem lenne jó vége.
'999 Sürgősségi Szolgáltatások, kérem miben segíthetek?' Szólt a hang a vonal másik végén.Szokatlanul boldog volt a hangja.Mármint , lehet,hogy valaki haldoklik,ő meg szó szerint énekelve beszél a telefonba…
'Igen,kérem,tudnának küldeni egy rendőrautót a sötét sikátorhoz a Privey Lane-hez? Kérdeztem gyorsan,és kissé ingadozó hangon,hogy azt a benyomást keltsem,hogy félek és aggódom.
'Persze, kérem,el tudja mondani mi a probléma?' Kérdezte.Vakartam a fejemet a szabad kezemmel,azon tűnődve,mit mondhatnék,ami összeegyeztethető ezzel a helyzettel.
'Látok egy férfit,aki bántalmaz egy lányt,azt hiszem megpróbálja megölni.Kérem siessenek,hogy időben ideérjenek!' Mondtam,és befejeztem a hívást.A szám vigyorgásra váltott.Ez a terv tökéletes lesz.
Pár perccel később a folyamatos várakozásban,és figyelve,hogy Zayn terrorizálja a lányt,hallottam a szirénákat,amik egyre közeledtek,így egyre hangosabb és hangosabb lett.Itt az idő,a terv elkezdéséhez.
Figyeltem,ahogy Zayn kiborul ,megragadja a lány kezét,és elsietnek a sikátor végébe.Ha megpróbálja kimenteni a sikátorból előről,a rendőrök pillanatok alatt elkapják,senki sem tud olyan gyorsan futni,különösen nem egy terrorizált lánnyal a karjaiban,akiben nem is bízik,de ha egyenesen a sikátorban marad,a rendőrök egyszerűen befutnak,és megtalálják,ami az én tervem volt.
Szóval Zaynt teljesen rá kellett vennem,hogy bízzon bennem,így elkaphatom a lányt.Ez az,amit a főnök akart,hogy tegyek.Ez könnyű,erre a pillanatra vártam évek óta,semmi sem fordulhat már rosszra,a tervben nincs hiba.
Szóltam Zaynnek,aki nagyon ijedtnek tűnt,hogy látott engem,de ledobtam egy hosszú kötelet,ami majdnem megakadt a lépcsőnél,de meg kellett egy kicsit ráznom,és így felhúzta magát félig a falon.Magával együtt húzta fel a lányt is,aki még megfélemlítettebbnek tűnt,figyelembe véve,hogy ott vagyok.Zayn felmászott a fal maradék részén,és felhúzta a lányt a kötélen,megbizonyosodva,hogy nem fog elfutni a rendőrökhöz vagy leesni.Hosszú út volt lefele.
'Gyorsan feküdjetek le,nem fognak meglátni minket.' Suttogtam és mind lefeküdtünk az épület tetején,közben figyeltük ahogy a rendőrök futnak,és keresik a sikátort.A zseblámpájukkal gyakran felvilágítottak,nekünk tartanunk kellett továbbra is magunkat.
'Biztos elmenekültek' Az egyik rendőr mondta,a másik bólintott,azzal mindketten elsétáltak a sikátortól egészen a kocsijukig,aztán elhajtottak.Zayn és a lány felálltak,majd rendbeszedték magukat.
'Mit mondtam neked az óvatosságról,nem nézted meg,hogy bárki figyelhet? Szidtam le,ő a halántékát dörzsölte az ujjaival,a lány pedig dideregve,és nyöszörögve meglapult mögötte.
'De néztem.Nem tudom ki hívott,valaki biztos elsétált a sikátorban amíg nem figyeltem.' Motyogta,miközben járkált,a lány pedig összekuporodott a padlón.
Zayn egy kicsit arrébb sétált,pontosan annyira,hogy ne hallja meg,amit mondok,valószínűleg egy kicsit gondolkodni.Ez volt a tökéletes alkalom.
'Ne aggódj emiatt,már haza kell mennünk,nem akarjuk,hogy egy ilyen csinos lány,mint te kint legyen ilyenkor,ugye?Elfoglalt lehetsz' Nevettem,épp úgy,hogy Zayn nem figyelt rám,a lány szemei kitágultak a félelemtől és lassan felállt az összekuporodott pozíciójából és másfelé nézett..
'Tedd amit mondok,és senkinek nem esik baja.' Suttogtam a fülébe,és kicsit arrébb ugrottam,mikor Zayn visszatért a tudatához,megfordult,majd ránk nézett.

'Gyerünk,tűnjünk el innen.'