2.Fejezet

Sziasztok! Nagyon örülök neki hogy ennyien látogatják a blogot bár az egy kicsit elszomorít hogy csak egy ember kommentel. Miért van egy ha olyan sokan látogatják a blogot? Remélem az meg változik. KOMMENTELJ!

*Annabelle szemszöge*

‘Gyerünk,tűnjünk el innen.’ Mondta.Figyeltem,ahogy lassan ingerült lesz,valószínűleg azon gondolkozott,hogy fogunk kijutni erről a fagyasztó tetőről,mivel elég zavarodottnak tűnt.Szorosan összehúzta a szemöldökét,lebiggyesztette az ajkait,és óvatosan beleharapott az alsó ajkába.A kapucnija még mindig a fején volt,de az erős holdfény tökéletesen megvilágította az arcát a kapucnija alatt,így élénken ki tudtam venni az arcvonásait.
Elővigyázatosan elvitt aztán hirtelen körbeforgott,ezért közvetlenül szemben voltunk,kuncogott magában.Valószínűleg azt hitte,hogy végigégmértem,és hogy ő ezt észrevette.
Hátrasétált és lekuporodott oda,ahol én voltam.Ültem a tetőn összegömbölyödve,és a szemembe nézett,majd lassan lehúzta a kapucniját,szóval tisztán láthattam az az arcát.Rendetlen,szexi és fekete haja volt,borostás arcszőrzettel,ami keretezte az arccsontját,úgy értem,ha ez egy másik nap lenne,talán még vonzódnék is hozzá,de a tény,hogy halálra ijesztett azzal,hogy elrabolt,egy kicsit…meglepő.
Azután,hogy befejeztem a vizsgálását,a kezeit a vállamon pihentette,ezért nem tudtam kibújni a szorítása alól.Kissé előrehajolt,összeszorította az ajkait,azt hittem,hogy meg fog csókolni,már készítettem a kezeimet,hogy pofoncsapjam,és arrébb toljam,de meglepetésemre nem csókolt meg,odafordította a fejét a fülemhez,és kissé hezitált.
‘Zayn vagyok.’ Suttogta , majd pár másodperccel később visszahajolt,és újra a szemembe nézett.Egy gyors pillantást vetett a kezemre,ami a levegőben volt,közel az arcához,aztán megint kuncogott.Azt hiszem,nem,tudom,tudta,hogy azt hittem meg fog csókolni.
Mikor lettem ilyen gyenge?Miért hagytam,hogy ez az idegen ennyire elérjen?Bármilyen másik napon,ha egy srác közel jönne különböző célokkal,és többet akarna,mint egy baráti beszélgetés,pofonvágnám és elsétálnék.Zayn miért volt más?Zayn.Ez a szó pörgött az agyamban,végiggondolva,ami történt,minden,amit tettem.Ó igen.Emlékszem.Mert rohadtul úgy döntött,hogy elrabol engem.
Kinyújtotta a kezét,hogy kezet rázzunk,de én nem igazán akartam vele kezet rázni,majd bemutatkozni annak a személynek,aki az akaratom ellenére tartott,szóval elfordítottam a fejem,és elutasítottam.Elutasítottam a kézfogását,és hogy rápillantsak.A földet bámultam,aztán hallottam pár másodpercig hezitálni,majd kissé köhögött.
‘Nagy hiba.’ Motyogta,és erőteljesen lerántott a padlóra,megpörgetett,majd megragadta a karjaimat a sajátjával.Elkezdett taszítani és tolni oda,ahol le lehetett esni a sikátorba.Fenyegetett,ahogy tolt a tetőről,és édes istenem,féltem.
Zayn megijesztett.Nem olyan volt,mint a többi emberrabló,annál sokkal több volt.Tudott finom lenni,de erőteljes,és ijesztő volt.Ezért végeztem itt,megközelítőleg lelöknek egy tetőről.Zayn nagyon csábító volt,annak ellenére,hogy meg akart ölni.Kíváncsi voltam rá,a múltjára,jelenjére és jövőjére,pedig teljesen megdermedtem az akcióitól.
‘Nem tennéd.’ Suttogtam,és próbáltam a nyakamat erőltetni,hogy visszanézzek rá,de megragadta a maréknyi hajamat a felesleges kezével,majd visszafordította a fejemet szemben a sikátor talajával.Előrelökött,így a lábam eleje lelógott az épület szélén.Még egy lépés,és a levegőben lennék.Látod hogy értem?Az akciói egyáltalán nem okoztak fájdalmat,csak megfélemlített.
‘Ne próbáld.’ Figyelmeztetett,ahogy suttogott a nyakamba olyan hangon,hogy a hideg végigfutott a gerincemen,bizonyára nem a pillangóktól.Halálra rémített.’Mondd el a neved.’
‘Annabelle.’ Nyöszörögtem kissé.
Lenéztem a sikátorra,és idegesen csúszkáltam oldalról oldalra.Őszintén szólva nem igazán féltem a magasságtól,de a tény,hogy nagyon közel vagyok ahhoz,hogy lelökjenek egy magas épületről kicsit más dolog.Hirtelen elengedte a kezemet és a hajamat,kissé előre taszított,ezért szilárdan tudtam állni,nem estem le az épületről.Körbeforogtam,megpróbált teljesen letaszítani a süllyesztőbe.
'Tudom a neved.De én Bellenek foglak hívni.' Mondta magabiztosan,majd erőteljesen megragadta a kezem,megrázta,utána pedig visszasétált a másik emberhez.Leültem a földre,a fejemet a térdemhez emeltem,és kissé ringattam.Hogy hagyhattam,hogy ez megtörténjen,hogy hagyhattam,hogy elraboljanak?Miért pont engem követett,miért nem egy másik tehetetlen lányt?Bárki mást kiválaszthatott volna.Miért kellett nekem ennyire rohadtul kíváncsinak lennem?
'Szerintem rá kéne kötni a kötelet arra a szabad póznára,és lemászni a fal segítségével.' Hallottam,ahogy a pasas mondja,kirántva a gondolataimból.Felnéztem a térdeim fölött,és épp egy nagy pózna felé mutatott a fal szélén,ami mellett ültem.A pózna egyáltalán nem nézett ki masszívnak,igazából nagyon vékony volt,szerintem ha megpróbálunk lemászni rajta,elszakad,vagy valami,és lezuhanunk függőlegesen a talajjal.
'Nem hiszem,hogy ez egy jó ötlet.' Válaszolt Zayn,mintha a gondolataimban olvasna.Utáltam ezt.Hogy olyan sebezhető vagyok,utáltam a tényt,hogy Zaynnek ereje van fölöttem,én pedig a vezetéknevét sem tudom.Úgy nézett ki,mint aki tudja,hogy hogy érzek,mintha kivenné a szavakat a számból.Azt akartam,hogy hagyja abba ezt.Újabb düh járt keresztül a testemben Zaynnel szemben,ezzel az egész helyzettel szemben,de legfőképpen magammal szemben.Miért hagytam,hogy ez megtörténjen?!Miért nem utasítottam vissza egyszerűen a bulit,ahogy mindig teszem?Utálom a bulikat!Az összes lehetőség közül,amit választhattam volna,hogy hova megyek,ezt választottam.
Egy pillantást vetett rám,majd elfordult,azt gondolva,hogy nem láttam.Még mindig reszkettem a félelemtől az isten szerelmére,halálosan ijedt voltam,figyelve az összes mozdulatukat,az összes szó,amit kiejtettek a szájukon,meg hogy megölnek engem.Láttam,ahogy rám pillantott.
'Szóval te sokkal jobban tudod,igaz?' Üvöltött a másik pasas Zayn arcába,de megszakatt a beszélgetés,mikor egy süvítő hangot hallottunk fölöttünk.Nem hangzott jól.
'EZ A RENDŐRSÉG,MARADJANAK OTT AHOL VANNAK,RÖVIDESEN ŐRIZETBEN LESZNEK.' Mindannyian odafordítottuk a fejünket abba az irányba,ahonnan a hang jött.Egy helikopter volt a tető másik oldalánál,körülbelül 5 rendőrrel,akik fürgén futottak felénk fegyverekkel és gyorsan meg akartak minket közelíteni.
Zayn nyugtalan volt a rendőrség miatt,mert megtalálnak minket,és meglátnak, megint.Az idióták!Azt hittem,a rendőrök valahogy eltűntek!Hogy a francba sikerült Zaynnek és a kis “haverjának” olyan hangosnak lennie?
Talán a rendőrség nem is ment el.Átvágtak minket.
'Tudod,hogy mondtam,mindent meg kell tenned,amit mondok,mert az életed függhet tőle.' Zayn üvöltötte,miközben a helikopter motorzúgása ordított.Megragadtuk a holmijainkat,beleszámítva a kötelet is.
'Igen.' Üvöltöttem vissza,közben felszedtem a táskám,és sietősen a ruhámat babráltam.
'FUTÁS!' Ordította,megragadta a karom,és futni kezdtünk.Át a tetőn,követve a másik emberkét,aki pár méterrel előttünk volt.Zajt hallottunk,fültépő pisztolylövés mögöttünk,de elhibázták,szerencsére.Hallottam ahogy a lövedék hozzácsapódik a tetőhöz,kissé visszhangzott,átgördült a téglákon.
Eljutottunk egy félig elkülönített épülethez,ahol volt egy nagy lyuk,ahol le lehetett esni,mert a következő épület méterekkel arrébb volt.Talán ugrani kellett volna,hogy túljussunk,de ahhoz mindannyiunknak jó ugrónak kell lennünk.
'Ugranunk kell.' Mondta Zayn a másik embernek,miközben a rendőrség egyre közelebb és közelebb ért hozzánk.Hála istennek,hogy nem féltem a magasságoktól,mert különben itt maradnék,és a rendőrök elkapnának.
A pasas egy nagyot ugrott,sikeresen földet ért,majd futni kezdett.Zayn megragadott,majd sikerült átugranunk a másik oldalra épp mikor a rendőrök félbe tudtak volna szakítani,de ők is megpróbáltak jól átugrani.Nem akartam többé hátra nézni,ezért csak folytattuk tovább a futást,figyelmen kívül hagyva,hogy mi történik mögöttünk.
Folytattuk a rohanást a rendőrség elől,követtük az embert,aztán elértünk az épület szélébe.Nem volt idő meghátrálni,az egyetlen út visszafelé vezetett,vagy ha leugrunk az épületről.
'Oda nézz!' Mondta Zayn,és odanéztünk ahova mutatott.Egy lépcsősor volt az.
'Tökéletes.' Mondta a másik pasas.
*Zayn szemszöge*
Megragadtam Belle derekát és a lépcsőfok legfelső fokára helyeztem és óvatosan megindítottam,mindketten elindultunk a lépcsősor aljára.Még mindig úgy tűnt,mint aki halálosan fél,párszor hátranézett,hátha megpillantja a rendőröket,vagy bárki mást.
Tovább vezette az utat,én megfogtam Belle karját,és folytattuk a rohangálást utána,de már hosszabb ideje nem hallottam a rendőröket.
'Szerintem lehagytuk őket.' Hallottam ahogy Belle suttogja nekem,miközben tovább vontattam a karját futás közben.Gyorsan rápillantottam,a haja kócosan az arcába lógott,de figyelmen kívül hagyott,és futott.Elértünk a sikátor végébe,majd élesen jobbra fordultunk ahol volt egy parkoló a térség közepén.
'Gyerünk,be a kocsiba.' Mutatott rám és Bellere,majd egy fekete járműre.Az volt az egyedüli a parkolóban nem meglepően,hiszen hajnali 1 óra körül volt már.Kinyitottam az ajtót,finoman beültem,de Belle nagyon hezitált.
'Gyerünk már,meg fogod bánni,ha nem jössz.' Figyelmeztettem,majd megragadtam és behúztam a mellettem lévő helyre.Becsaptam az ajtót,aztán a Bellenek idegen csávó bemászott,és beindította a motort.
'Gyerünk.' Ösztönöztem,gyújtásra kapcsolt,és az autó gurulni kezdett az úton.Teljes csöndben vezetett.Szerintem Belle nem akar hozzánk szólni,el volt fordulva tőlem,a haja eltakarta az arcát,mint egy függöny,így nem láthattam,de kissé nyöszörgött.
Lassan a combomra tettem a kezem,és megpróbáltam simogatni,hogy valamennyire lenyugtassam,de nagyon fagyos volt,eltolta kezem,és kiült szélre távol tőlem,amennyire lehetséges volt.5 perc kényelmetlen csönd után az autó megállt,én pedig gyorsan letekertem a sötétített ablakot,hogy megtudjam hol vagyunk.Leesett az állam.
Ott voltunk a főnök házánál.